Irodalmi Szemle, 1981
1981/3 - KRITIKA - Gyüre Lajos: Szlovákiai magyar költészet — szlovákul
A további Cselényi-versek fordítása pedig — kivéve a Harangvirágot — egyáltalán kérdéses: vajon lehet-e, szabad-e ilyen verseket más nyelvre átültetni. Tudott dolog, hogy az Összefüggések (Súvislosti) sorainak egyes részei más költeményekből — sok esetben fordítás útján — beépített adaptálások. Hogy kerülnek ezek a szövegrészek át egy új, további fordításba? Más kérdés még az is — ami Kondrótnál szokott — hogy nem a teljes verset közili, hanem annak csak csekély hányadát, de sehol sem jelöli meg, hogy a közölt vers mindössze részlet egy nagyobb egészből — mint például az Összefüggések esetében. A fiatalabb költőnemzedék — Kulcsár Ferenc, Tóth László, Varga Imre, Mikola Anikó — sokkal egyenletesebb, az eredetihez közelebb álló fordításokkal szerepel a kötetben. Kulcsár Utazz (Cestuj) vagy a Törékeny balladája fordítási remekmű; visszaadja hangulatát, a vers zeneiségét, bár az eredeti versidommal itt is adós marad a fordító. Tvár zakrývam si otec, prvýkrát. Obloha zumí, vráť sa domov, vráť. Tá krištálová guľa, pod srdcom synovská pieseň znie mi horúco Kulcsárnál: Elfedem arcom, jó apa. Dobban az ég, aj, jöjj haza. Üveggöimb kristály, jó fiad éneke ég a szívem alatt. Ugyanilyen lágyan simuló, Kulcsár attitűdjére jellemző a Mondtam neki, tündér, menj haza (Povedal som jej: víla, chod už domov). Elmondható mindez Varga Imre HoZíponfjáról, a Torzóról, és a kötetben szereplő egyetlen női költőnk, Mikola Anikó verseiről. Mindebből következik, hogy Kondrót a 12 éve folytatott, tudatosan vállalt fordítói tevékenységében eljutott arra a csúcsra, ahonnan már nem szabad visszafordulnia; ahol már nem engedheti meg magának, hogy első zsengéit — a Most cez Dunajban szereplő versfordításait — fésületlenül beiktassa egy már sokkal magasabb szintű munkájába; a reprezentatív igényűnek mondott, s egy kisebbségi népcsoport költészetének legjavaként kínált fordításkötetbe. A hullámzó művészi igénnyel megírt kötet ennek ellenére nyereség. Kondrót fordítói elhivatottságának újabb bizonyítéka, mely előtt a kritikus csak fejet hajthat. Üdvözlet a negyvenedik életévét betöltő költőnek, s a fordításain keresztül a szlovák—magyar kulturális közeledést aktív tevékenységével vállaló Vojtech Kondrótnak.
