Irodalmi Szemle, 1981

1981/3 - ÉLŐ MÚLT - Popély Gyula: A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület (monográfia)

Sajnos, egyes túlbuzgó körök ebben az esetben sem állhatták meg gáncsbskodás nélkül, az Ilyen msgnyilvánulás azonban kivételnek számít a közönség elismerését tükröző visszhangban.

A Szlovákia Kulturális Szövetsége (Osvetový sväz pre Slovensko) például már a hangverseny másnapján, november 22-én panaszt emelt a Rendőrigazgatóságon a Toldy Kör férfikarának koncertje, illetve annak megszervezése ellen. Panaszlevelében főleg azt kifogásolta a Kulturális Szövetség, hogy „a hangversenyt csak magyar nyelvű plakátokon hirdették, a műsorfüzetek szintén csupán magyar nyelvűek voltak. Ezenkívül a műsorfüzeteken Bratislavát Pozsonynak tűntették fel; az egyesület bélyegzőjén szintén Pozsony szerepel. Követeljük, hogy... a Rendőrigazgatóság ne engedélyezze az ilyen falragaszok használatát, és ne engedélyezze a Bratislavát Pozsonynak feltűntető nyomtatványok kiadását.”35

A Rendőrigazgatóság hosszas huzavona után csak 1927. május 10-én zárta le végérvényesen a fölöslegesen felbolygatott falragasz — Műsorfüzet — bélyegző ügyet. Záró döntése a következő: „Tekintettel arra, hogy a pozsonyi Toldy Kör alapszabályai szerint az egyesület hivatalos nyelve magyar, az egyesületnek joga van a bélyegzőjén magyar nyelvű szöveget használnia, természetesen a szlovákot úgyszintén. Ami a falragaszokat illeti, azok kifogástalanok.”36

ŰJ UTAKON AZ ÖNÁLLÓSULÁS FELÉ Hogyan tovább?

A nagy sikerű Bartók—Kodály matiné után az énekkar merészen felfelé ívelő pályáján váratlanul törés keletkezett. Alig ült el a közönség bizakodó öröme, amikor az énekkart majdnem végzetes belső ellentmondások kezdték gyöngíteni. Dr. Jankovich Marcell, a Toldy Kör elnöke és Németh István László karnagy között már hosszabb ideje lappangó szerqjélyi és elvi ellentétek ugyanis 1926 végére nyíltan felszínre törtek, s nézőpontjaik összeegyeztethetetlensége már-már az énekkar létét fenyegette. A két vezető kiéleződő nézeteltérései belső válságot idéztek elő.

A Toldy Kör elnöke, dr. Jankovich Marcell, a neves pozsonyi ügyvéd, széles látókörű, világlátott, több nyelvet kitűnően beszélő művelt ember volt, azonban szinte betegesen ragaszkodott a letűnt úri magyar világ elavult társadalmi konvencióihoz. A Németh István Lászlóval történt öisszekülönbözéseinek is legtöbbször ez volt az alapindítéka. Németh karnagy ugyanis nem törődött az énekkarába — s így a Toldy Körbe is — felvett énekesek társadalmi hovatartozásával, ő egyedüli ajánlólevélnek csak a tehetséget és a lelkes akarást tartotta. Társadalmi rang és pozícióra való tekintet nélkül szervezett be férfikarába iparosokat, sőt gyári munkásokat is. Dr. jankovich emiatt nemegyszer nemtetszését fejezte ki a karnagynak, míg aztán végül nyílt kenyértörésre került a sor: Németh István László elhagyta az énekkart és a Toldy Kört.37

A karvezető kiválása a kar kettészakadását is jelentette. Az énekesek egy része Németh István Lászlóval elhagyta a Toldy Kört és átment az Egyházi Zeneegyesületbe (Kirchenmusikverein). A férfikar másik része továbbra is a Toldy Kör keretei között működött. Az új karvezető Sendlein János lett.38

35. „Koncert ... bol oznamovaný plagátmi len v reč! maďarskej programy ku koncertu vydané tiež len v jazyku maďarskom. Okrem toho bola na programoch Bratislava označená ako »Pozsony« a pečiatka spolku má tiež označenie len »Pozsony«. Žiadame, aby Policajné riaditeľstvo... nepovoľovalo vydávanie tlačív s označením mesta Bratislavy menom Pozsony."

Štátny slovenský ústredný archív, Bratislava [tovább csak ŠSOAJ, fond Policajného riaditeľstva v Bratislave (tovább csak fond PR], 78-as doboz, lll/l-es köteg, 34 927-es irat.

36. „Vzhľadom nato, že stanový spolku »Toldy Kôr« v Bratislave ustanovujú za spolkovú reč maďarský, v dôsledku toho majú právo používat razítka s nadpisom maďarským, ovšem tiež slovenským. Čo sa tyče plakátu, tento je bezvadný." Vo.

37. Németh István László szóbeli közlése.

38. SSŰA, fond PR, 103-as doboz, 18/19-es köteg, 535-ös irat.