Irodalmi Szemle, 1981
1981/3 - 100 éve született Bartók Béla - Nagy Jenő: Felsőgaram völgyében Bartók nyomában
Ám térjünk vissza az Elschek házaspárral való beszélgetésemre, hisz rendkívül érdekes kérdések merültek fel, így többek közt, hogy állt Bartók a szlovák nyelvtudással? Dr. Elschek: Ha valaki több mint háromezer szöveget összegyűjt, ahogy ezt Szlovákia területén Bartók Béla tette, bizony az évek során elsajátíthatja a nyelvet A mester nemcsak különböző vidékek és nyelvjárások szövegeit gyűjtöitte egybe, de ahogy tapasztalhattuk, sőt ez a korrektúráiból ki is tűnik, útjai során megismerte és elsajátította a szlovák nyelvet, sőt ami még érdekesebb, a szlovák nyelv helyesírási szabályait is megtanulta. Itt szeretnék utalni Antonin Baník esetére, akit Bartók meg is rótt, mert helyesírási hibákat fedezett fel szlovák kéziratában. Milyen érzés volt a bartóki kézirattal foglalkozni? Dr. Elschek: Ahogy a kéziratokat kézhez kaptuk, azonnal és minden vonatkozásban az autentikus kéziratból indultunk ki. Célunk volt, hogy később ne kelljen majd javításokat eszközölni. Arra törekedtünk, a kézirat úgy kerüljön nyomdába, ahogy azt a mester eredetileg lejegyezte. Következetesen azon voltunk, hogy a legapróbb részletekig az eredeti kézirathoz tartsuk magunkat. Bár jól tudjuk, hogy ilyen munkáknál megengedett az esetleges későbbi javítás, mi elálltunk ettől. Azon voltunk, hogy minden vonatkozásban betartsuk az eredeti törekvéseket, tudva, hogy Bartók élete során minden megnyilatkozásában, tettében is ehhez ragaszkodott. Természetesen a könyv kiadásánál technikai nehézségek is mutatkoztak. Bartók eredeti kéziratát nemcsak feljegyzéseivel egyeztette, tehát a szlovák nyelvűekkel, de figyelembe vette az addig megjelenteket és kiadottakat is, így szem előtt tartotta a cseh és morva nyelvű kiadványokat is. Analizálta és osztályozta, ugyanakkor észrevételeit mint variánsokat az egyes dalok alatt fel is tüntette. Eredeti elképzelésünk az volt, hogy végrehajtunk egy bizonyos konfrontációt, ellenőrzést eszközlünk, ám később beláttuk, hogy ez olyan komplikációkhoz vezetne, melyek bizonyos pótlások nélkül megoldhatatlanok. Egyetlen dolgot tehettünk: ragaszkodnunk kellett az eredeti kézirathoz. így jelent meg az első kötet, a gyűjteményes kiadás második kötete 1970-re várható — már az ötödik korrektúránál tartunk, sajnos a harmadik kötetre vonatkozólag terminust mondani nem tudok. Szóval megindult, Bartók Béla szlovák népdalainak gyűjteményes kiadása folyamatban van. A harmadik kötet szerkesztését is megkezdték, s ahogy hallattom, a harmadik kötethez analitikus és strukturális táblázat is készül. Kár, hogy az értékes és rendkívül nagy jelentőségű gyűjteményes kiadásra annyit kellett várni, sőt — sajnos —, a harmadik kötetre vonatkozó felvilágosítások a messzi távolba mutatnak. Mennyi-mennyi keserűséget okozott Bartóknak ez a késedelem. Annak az embernek, aki credójának vallotta: „Az én igazi vezéreszmém, amelynek, mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály elleniére. Ezt az eszmét igyekszem — amennyire erőmtől telik — szolgálni a zenében; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás. Az én — mondjuk földrajzi helyzetem következtében a magyar forrás van hozzám a legközelebb, ezért műveimben a magyar hatás a legerősebb. Hogy már most a stílusom — a különböző forrásoktól függetlenül — vajon magyar jellegű-e, vagy sem, azt másoknak kell megítélniök, nem nekem. Én mindenesetre úgy érzem, hogy ez megvan benne, hiszen jellegnek és környezetnek valamiképpen összhangban kell állnia.” Vasárnap este volt, amikor a hegyekből lejőve egy kis parasztház belső szobájában számba vettem mindazt, amit láttam és hallottam. Háziasszonyom, Mara néni, aki naponta azon izgult, hogy vándorlásaim, barangolásaim sikerrel járjanak, ezen az estén odaült asztalomhoz, percekig nézte, ahogy jegyzeteimet rendezgettem, aztán egyszerre csak megszólalt. — Milyen ember volt Bartók Béla? Annyian Ismerték errefelé, szeretném tudni, hogy nézett ki... Elővettem a Bartók Breviáriumot, és Kosztolányi Dezsőt idéztem belőle: „Ezüst fej, egy ezüst szobor finom feje, melyet az ötvös pirinyó kalapácsokkal dolgozott remekbe esztendők munkája során. A test törékeny, kicsi, szinte eltűnik a szobában, ahol nappal is ég a lámpa. Taglejtései alig vannak, mire valók Is lennének ezek, minden erő, lendü-
