Irodalmi Szemle, 1981

1981/3 - 100 éve született Bartók Béla - Cselényi László: Bartók és Joyce

Az emberek részvéttel és tehetetlenül nézték, hogy vergődik egy nagy talentum a jövő zenéjének örvényei és hullámai közt. A mi zseniális Bartók Bélánkat forrongó talentuma rávitte az ultramodernizmus útjára. Öntudatlan rabja lett az új zenei evangéliomnak, melynek eddig csak hirdetői vannak, hívei nincsenek.

1/3/4

Nézzük tovább: Bartók azért lett (lehetett) összefoglaló s egyben új korszakot nyitó zseni (akárcsak Bach a barokk és klasszicizmus s Beethoven a klasszicizmus és romantika határán — nem véletlen, hogy épp mellettük emlegetik őt harmadikként egyre gyakrabban), mert egyedülálló és utánozhatatlan módon sikerült neki szintézisbe hozni a két legtávolabb eső végletet: évezredek feledésbe merült népi dallamkincsét s korának legmodernebb stílustörekvéseit. Bármennyire hihetetlen, ugyanezt tette Joyce is, csak éppen a népdalok helyett a mitológiát ötvözte az avantgarde írástechnikával.

1/4

1/4/1

Kutatásaim nagy részét Kelet-Európában folytattam. Természetesen, a magyar népzenével kezdtem; rövidesen azonban a szomszédos területekre is kiterjesztettem. Végtelenül meglepett a kezem ügyébe került anyag szokatlan gazdagsága. Tekintettel a kérdéses országok csekély területére, a népzenének ez a sokoldalúsága valóban csodálatra méltó. Az összehasonlításuk tisztán megvilágította, hogy itt a dallamok állandó csereberéje van folyamatban.

1/4/2

Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; a halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész

— írja Szerb Antal.

1/4/3

Lírája és zenei reflexiója Beethoven periódusára emlékeztet. Magyarsága szerves, öntudatosan az egész szerkezetet átjáró. Fejlődésének középső fokát kezdem érteni, sőt, némiképp élvezni is. De a végső alakulatot még nem aperci- piálom. Határozatlan hullámzásokat érzek, akad egy-egy részlet, melynek nagyszerűségét is fölérem, de az egész mű egyelőre homályos előttem. Bartók oly utakra tévedt, melyekre mi, szegény halandók, nem követhetjük.

1/4/4

Figyeljük meg a két idézetet! Szerb Antalét, aki egész nemzedékeket vezetett el a világirodalomhoz, s Kern Aurélét, aki nem szégyelli bevallani, hogy nem bírja követni a mestert. Szerb Antal Joyce halála után írta az idézett sorokat, Kern Aurél 1910-ben. Nem mintha az ellenkezőjére nem akadna példánk. Bartókról is írtak, még korai halála után is, hasonló tónusban, s voltak, akik Joyce zseniális teljesítményét fölfogták rögtön az első pillanatban. A párhuzam mégis kézenfekvő: egy további adalék századunk két nagy mesterének rokonságát bizonyítandó.

1/3/3