Irodalmi Szemle, 1981

1981/2 - KRITIKA - Alabán Ferenc: Dokumentum — irodalom — elkötelezettség

hős aktív résztvevője az ellentmondások összecsapásának, s a külső események a jellemében Is tükröződnek.

Petrőcl történeteinek alakjait főként a főhős szemén keresztül ismerjük meg. Sokszor csak azt látjuk, hogy cselekszik a hős, vagy egy másik alak, de jellemének, tettei rúgójának csak az eszmei mondanivaló adja meg az érthetőséget, a tisztánlátást. Az események sodrában Petrőcinék nincs helye és ideje a komplex belső és külső jellemzésre. Egyetlen kritérium a politikai meggyőződés, ideológiai barcra való készenlét, amely a hős kiválasztásánál már eleve adott. A megnyilatkozáson és főleg a cselekvésen keresztül megmutatkozó jellem dominál. A történetek hőseiből a mindig újrakezdés szenvedélye szól. Van ugyan bennük valami darabosság, merevség is, ami a „nem-flktív“ keretből adódik, ez azonban csak hangsúlyozza a jelleget: az emlékezés részbeni önkénye válogatja és rendszerezi egy-egy eseménysor képeit, ami az oknyomozás precíz logikájával párosul.

Az író típusokat alkot hőseiben: az átélt lényeget konkrét, egyedi jelenségekben testesíti meg. A történetek valóságtartalmának lényege: tipikus jellemek ábrázolása tipikus körülmények között. De nemcsak a környezet és a jellemek tipikusak, hanem a cselekmény, a helyzetek, a nyelv, a párbeszédek is. A főhősök jellem-típusok és osztály-típusok is: világnézeti szempontból fejlődő, kommunista meggyőződésű elvtársak azonosulnak a kor munkásmozgalmának fő tendenciáival.

A kommunista egyéni és a fennálló társadalom viszonya általában problematikussá válik. A hős az elképzelt, új, már alakulóban levő társadalomért harcol. Az összeütközés (sztrájkok) bemutatásával Peltrőci állást foglal érzelmileg is és az olvasót is állásfoglalásra készteti. A hős (az író) végső ítéletet mond, a politikai, történelmi kérdést a munkásmozgalom perspektívájának szemszögéből nézi. Az irány- regényekhez hasonlóan a történetek olvasása közben kezdettől fogva érezzük, hogy a tényeket a történelmileg kialakult egyetlenegy lehetséges helyes válasz érdekében csoportosítja. Petrőci nyíltan irányzatos alkotó, a szocialista haladás mellett foglal állást. Nem túlzott, idealizált alakokkal igyekszik propagandát teremteni ideológiai, politikai, erkölcsi stb. eszméknek. Fő problémája: elsősorban annak a kutatása és boncolása, hogyan válnak a kizsákmányolt munkásokból kezdetben ösztönös, majd bizonyos munkásmozgalmi tapasztalatok megszerzése után újfajta, az új rendet, a kommunizmus eszméjét tudatosan vállaló harcosok. Ez a fejlődésfokozatok után felismerésszerűen megy végbe.

A Feltámadott a tenger hősét, mint embert, a forradalom teszi szabaddá, a Lánc és világ helyzetéből kitörni akaró fiatal inas gondolkodását forradalmi helyzet- felismerés változtatja meg. „A nyomor nemcsak butít, hanem tanít is. Butítja azt, aki butítani hagyja magát.“ — kezdődik a történet egyik emlékező betétje, s így fejeződik be a mozaikkocka: „Tartsunk össze elvtársak! Ezt még nem tanultuk meg, de már kezdem felismerni, hogy a nincstelenség egyszerre erre is tanít.“

A Kereszt a váltadon kommunistája a papírgyárban a munkások között döbben rá saját fejlődésére: „Csak egy hónapja dolgozom a gyárban. Mit tudtam én eddig, mi a munkásmozgalom? Szovjet földön csak a harcot, a forradalmat ismertem meg...“

Az Előénekes az Ígéret földjén addig tapasztalatlan, tengeren túlra kényszerített hőse a körülmények és szervezett kommunista társai hatására válik öntudatos, lelkes párttaggá, aki a faji kérdés megoldásában is változásokat hirdet. A Hullám hullámot ér laborcfői forradalmára a kassai törvényszéki börtönben így fogalmazza meg cellatársa hatását: „Sosem hittem volna, hogy egyszer majd a börtönben fedezem föl az új világot! Pedig Amerikát, az ígéret földjét is megjártam, de csak most jutottam el addig, hogy megismerjem a kommunisták igazi világát.“ Az egyszerű ukrán ember tanul a fejlettebb szemléletű tapasztaltabb forradalmár társától... stb.

Az első világháború után a közép-európai országok munkássága még alaktalan, ösztönös tömeg, mely fokozatosan ébred rá: ki és mi ellen kell támadnia. A felismerésekből fakadó elkeseredés elszánt cselekedetekben (sztrájkokban] is megnyilvánul. A tömegből egyénített alakok, a történetek főhősei válnak ki (vagy érkeznek felismeréssel és bizonyos tapasztalatokkal), akik határozott irányba vezetik társaik harcát is, egyben változnak és változtatnak, a néptömegek fokozatos öntudatra ébredését szimbolizálják.