Irodalmi Szemle, 1981
1981/2 - KRITIKA - Alabán Ferenc: Dokumentum — irodalom — elkötelezettség
a húszas évektől tekintik át a dél-szlovákiai magyar kommunisták harcának egy-egy állomását. Hasonló értéke van az 1976-ban kiadott Együtt a harcban című kötetnek, melyben a CSKP 55. évfordulója alkalmából a párt alapító tagjai, érdemes harcosai elevenítik fel a kommunisták harcos útját, azt a küzdelmet, melyet az igazságos társadalmi rend érdekében vívtak a burzsoá köztársaságban. Tematikailag és részben műfajilag (erről a későbbiekben) is példaként említett kötetek folytatása Petrőci Bálint Kommunisták cím alatt 1977-ben megjelent műve, melynek írói szándéka így fogalmazódik meg: „Igaz történeteket írok élő és időközben elhunyt elvtársakról. A mozaikszerűen az élet regényébe olvadó eseményekben, életsorsokban a szlovákiai kommunista mozgalom freskóját igyekszem megrajzolni. A két kötetre tervezett, a mába nyúló történetek láncolata hat évtizedet ölel fel. Bárhol és bármikor játszódjanak is, hősünk mindenütt ugyanaz marad, tikit a nép egyszerűen kommunistának nevez. Ezek az elvtársak — és rajtuk kívül még nagyon sokan — történelmet formáltak. A döntő pillanatban mindig készen álltak arra, hogy megtegyék, amit az emberi társadalom, a haladás érdekében tenniük kell. Az ember érdekében, hogy megaláztatás nélkül élhessen! Még akkor is, ha börtön vagy bitófa várt rájuk. Ne feledkezzünk meg róluk!“ A témakör pontos meghatározásán, a tudatos írói szándékon túl az is kiderült e útbaigazító sorokból, hogy a szerző dokumentumot kíván írni részben eddig ismeretlen de valóságosan megtörtént eseményekről, melyek kiegészítésül szolgálhatnak a máig megírásra váró szlovákiai magyar munkásmozgalom történetéhez. A két kötetes mű 550 oldalon kilenc történetet mond el rövidebb-hosszabb terjedelemben. Az egyes életrajzdarabokban, sorsok dokumentálásában megörökítődnek az első világháború eseményei. A Gyeszna és Dnyeper között harcoló homonnai születésű Szabó László, kinek politikai látása hadifogsága idején tisztul, a szovjet hatalmat meggyőződésből védi az ellenforradalmárokkal szemben, s társaival együtt lelkesen figyeli az otthoni forradalmi eseményeket (Föltámadott a tenger). A hadifogolyból lett öntudatos forradalmár típusa ő. Az olasz fronton harcoló ungvári származású Horváth Béla esete antimilitarista színezetet kap, s emléket állít a Piavénái elesett magyar katonáknak éppúgy mint a Kommunisták Magyarországi Pártja, a Magyar Tanácsköztársaság és Szlovák Tanácsköztársaság megalakulásának (Lánc a világ). Hasonlóképpen az előző történethez a történelem és munkásmozgalom fejlődése kapcsolódik egybe Gustáv Senček, szlovák nemzetiségű kommunista megörökítésében, ahol a Monarchia széthullása után a Csehszlovák Köztársaság-beli viszonyok elevenednek meg az 1920-as évek kezdetén, középpontban a harmaneci és rózsahegyi papírgyárak valamint a zólyomi üzemek munkásainak sztrájkjaival [Kereszt a váltadon, Egy kis dinamit, Apostolok a Kopár-hegyről). A 20-es, 30-as évek valóságos gazdasági helyzetét dokumentálja Michal Špak és Michal Túrok itthon ill. Amerikában eltöltött életének egy-egy darabja is. A szükség még a tengeren túlra is kényszerítette az agrárválság következtében eladósodott falusi embert (Elöénekes az ígéret földjén, Hullám hullámot ér). Mindkét szereplő a tengeren túl kapcsolódik be a kommunisták mozgalmába, s a két történet egymás folytatásának is beillik. Az 1930-as évek közepének hazánk bel- és külpolitikai helyzete valamint a spanyol szabadságharc eseményei rajzolódnak ki Fábry István élete kísérőjeként (Tüzes levegő), s befejezésként Dénes Ferenc életregényében kerülnek feldolgozásra a szlovákiai munkásmozgalom 1918-tól 1939-ig tartó szakaszának leglényegesebb állomásai (Az ember útja). Petrőci történetei par exellence dokumentumok, mert egyes emberek életének eseményeit mondják el, s a történelmet a maga esemény-forgatagával fejlődésében ábrázolják. Alapforrásai ezek a dokumentumok az irodalomnak, amit az írónak művészileg kell megformálnia, élvezhetővé, irodalmi értelemben jóvá, értékessé alakítania. (2) Szükségesnek érezzük néhány gondolat kimondását a dokumentum-irodalom művészi értékének kérdéséről, mivel Petrőcinél e problematika sajátos módon jelentkezik.
