Irodalmi Szemle, 1981
1981/2 - KRITIKA - Alabán Ferenc: Dokumentum — irodalom — elkötelezettség
Alabán Ferenc DOKUMENTUM - IRODALOM - ELKÖTELEZETTSÉG GONDOLATOK A DOKUMENTUM-IRODALOMRÓL PETRÖCI BÁLINT KOMMUNISTÁK CÍMŰ MÜVE KAPCSÁN Az utóbbi években az irodalom széles területén belül a dokumentum, a szociográfia, az önéletrajz.. . stb. felé fordult az érdeklődés írók és olvasók táborában egyaránt. A „nem-fikciós“ irodalom sikerére vonatkozóan bizonyítékok hosszú sorát említhetnénk a második világháború korát megidéző memoároktól az írói, politikusi önéletrajzokon át a jegyzőkönyv és önvallomás sorozatokig. A dokumentum- és tényirodalom előretörése mindenesetre a fikciós próza széttöredezését, a hagyományos elbeszélő próza átalakulását, változását, hely és funkció keresését is jelzi. Az irodalmilag miég meg nem ragadott történelmi események, korok, korszakok története, rugói kerültek az érdeklődés középpontjába, melyek úgy tetszik, a dokumentatív műfa,okát tették pontosabbá, megbízhatóbbá, „tudományosabbá“ a többivel szemben. A dokumentálás közvetlen előzménye a naturalizmus (fényképszerű ábrázolás), és századunk tízes-húszas éveinek avantgardja (dokumentumirodalom, tényirodalom, agitprop dráma... stb.), továbbá a mai nem fikciós hullám hasonlóan ellenállást is jelent egy bizonyos fajta, klasszikusnak, túlfinomultnak, mesterkéltnek érzett irodalmisággal szemben. A nem fikciós elemek kedvezően alakíthatják, befolyásolhatják, frissíthetik a hagyományosabb próza különféle műfajait. Az egymásra hatás, keveredés miatt sokszor nem beszélhetünk tiszta típusokról. Hazai nemzetiségi magyar irodalmunkban például a felszabadulás óta szinte alig van olyan (prózai) mű, mely kisebb-nagyobb mértékben ne tartalmazna dokumentumszerű, szociográfiai elemeket. A dokumentum elemek Duba Gyula, Dobos László, Szabó Béla, Rácz Olivér és más fiatalabb szerzők legjobb műveit úgy tetszik teljesebbé, hogy nem helyettesítik az írói megformálást, nem adnak felmentést a konfliktus, a cselekmény írói megoldása alól, hanem szervesen beépülnek a művekbe, s nem teszik publicisztikussá azokat. Prózánk alakulásának, forma- és funkciókeresésének a „nem-fikció“ oldása gazdagítólag, serkentőleg, élénkítőleg hat, s ezzel újabb szintéziseket készít elő. A dokumentum-irodalom mint művészi forma még nem tisztult le. Valószínű is lehet, hogy a következőkben sok író egyre inkább egy keverék művészi kifejezésl formához vonzódik majd: mely részben dokumentum lesz, részben önéletrajz, részben kommentár, s esetleg regényes díszítmények járulnak hozzá. (1) A dokumentum-irodalom jellegéből adódóan a valóság felé irányítja az érdeklődést és előkészítheti a talajt a művészi általánosítás számára, másrészt hasznosan gyarapítja ismereteinket, akárcsak az ismeretterjesztő művek vagy a publicisztika, s közben bőségesen alkalmazhatja a művészi felidézés elemeit, anélkül, hogy a maga egészében szépirodalommá válna. A szlovákiai magyar munkásmozgalom témakörének dokumentálásakor nemzetiségi irodalomunkból a második lehetőség példájaként említhetjük a Mielőtt elfelejteném . .. című 1972-ben megjelent gyűjteményes kötetet, melynek gyakran irodalmi értékű írásai mellett, érdekes és helyenként drámai erejű olvasmányok kordokumentumok is, melyek gondolatilag összefüggenek, kiegészítik egymást és
