Irodalmi Szemle, 1981

1981/2 - KRITIKA - Duba Gyula: Fiatal irodalom

ben, hanem eredeti, új és egyéni valóságelemekkel ötvözve élnek, sajátos árnya t.ágban, egy eredményesebb irodalmiság(l) közegében.

Mert az irodalmiság — maradjunk ennél a megfogalmazásnál! — lényege ! ettős: elértéktelenítő és romboló tényező, ha utánérzés eredménye, de saját egyedi vívmányként — érték. Más fogalommal élve, némi megszorítással az esztétikum kifejeződésének is nevezhetnénk. Az író az időben és térben végtelen életfolyamból kihalászott egy cseppet, megtisztogatta esetlegességeitől, szemrevételezve megvizsgálta, körülhatárolta és az ös7tönösség zűrzavarától elvonatkoztatva nevén nevezte. Ezzel mintegy megemelte, magasabb szintre — a tudatosság szintjére — helyezte és egyben az öncélúság lehetőségével is felruházta. A birtokba vett élettény — immár fogalom — ezután önmagában is megállja a helyét és saját életet él. Teremtmény. Létrehozása — az író feladata — alkotó folyamat, teremtés. Fülöp Antal írásaiban így van jelen a kimunkált esztétikum, megalkotott és utánérzett elemeinek kölcsönhatásában és együttélésében, de szerencsére mindig harmonikus rendben és egységben, ami valóságérzékének erejére utal.

Az átvett irodalmiság csak karcolataiban — s ez a szerkesztőnek is asztala. —, rövid jegyzeteiben fajul egészen a közhelyig. író nem foglalkozhat témaként közhellyel és méginkább nem avathatja művészi igazsággá, mert úgysem sikerül. A közhely a legszorosabb formából is kibújik és szégyent hoz pártfogójára, mert komolyan vette. A közhely ugyanis a legkönnyebben megszerezhető irodalmi (ál(eredmény, fontoskodva pöffeszkedik, hogy elvonja a figyelmet a tényről: nem az esztétikai értékek közé, hanem a felelőtlen szócséplés szalmakazlába tartozik. (Madách 19801