Irodalmi Szemle, 1981

1981/2 - KRITIKA - Duba Gyula: Fiatal irodalom

megfeszítve kibírja a háromnapos zsákolás veszett iramát, helytáll, míg az ellene dolgozó közösség fejet hajt teljesítménye és erkölcsi ereje előtt. A „lőmester“ állja vetélytársával kötött egyezségét, vállalja az életveszélyt és elpusztul. Rafay. a cigány agyonveri feleségét, majd harc nélkül megadja magát és elsiratja az asszonyt. A rettegve hazavárt Gergő bácsi végül is hegedűt hoz a gyereknek, akit állandóan ver. Szentestén a kikötői rakodók közé került ügyvéd így Indokolja önkéntes ottlétét: maguk között talán más lesz ..

Ezekben az írásokban az emberi jóság és tisztaság keresi a helyét olyan világban, ahol a jelenléte nem természetes. Ahol a durvaság, az önzés, a szenvedélyek és indulatok mozgása az életszervező elem. Fülöp Antal emberségkeresése olyan hangvétel írásaiban, mint egy viharra váró zord hegyvidéken a lágyan elomló furulyaszó. Szívmelegítő dallam, a drámák félelmetes csendjét úgy oldja fel, hogy tisztítótűzzé nemesíti a pusztulás lehetőségét és teremtővé az emberi sors acélos szorítását. Ez a modell azonban nem veszélytelen. A romantikus erkölcsi eszmények közelében ott settenkedik a didaktika kísértő árnya, hogy megrontsa a művészi anyagot, tönkretegye hitelét. Van ezeknek az ideáknak bizonyos heroikus vonása, amely túlfeszítve tanmesévé alacsonyíthatja a novellát. S a határvonal nincs kijelölve, maga az író a határvonó. Ha ösztönei elvétik a lehetőségek határát, alkotás helyett szöveget gyárt. Az említett heroizmus legtisztábban drámai a Najdélandó csili című írásban és a Kedvező pillanat-ban, de a Háromnaposok-ban és A lőmester- ben már a realista tragikum és a didaktikus irányzatosság határvonalának a borotvaélén táncol. A Szenteste ügyvédjének vallomása — „.. . maguk között talán más lesz. . .“ — művészi indokoltságának hiányában ugyancsak kétségeket hagy maga után.

A Zöldfülű Orfeusz és az És félni ki fog? című írásokról külön szólunk, mert eltérnek a többitől, útkeresésnek, kísérletnek látszanak. Az első szerkezete kevésbé feszes, mint a novelláké, erénye: Fülöp környezetteremtő készsége éí drámaérzékenysége. A tétel is beigazolódik benne: helyt kell állni! Témája: első nap a bányában. Ijesztő mélységek, rémek és árnyak jönnek a beijedt „brigossal“ szemben, veszélyek súrolják és a halál kőarca is felsejlik előtte érinthető közelben. De a műszak végén elégedett és vidám*, kiállta a próbát, brigádba hívják. Kártyázva jön fel a föld mélyéből ördögarcú társaival a felszínre és rikkantva köszönti a levonulókat; jókedvét látva halványan elénk villan a didaktikus szándékok szirtjeinek meredélye, de elmosódva és nem fenyegetően, mert az írás valósághűsége erősebb, beszámolóértéke kétségtelen. Novellisztikus riportázsnak modanánk, vagy tájékozódásnak a másik epikus műfajnak, az elbeszélésnek irányában. A másik — a kötet legterjedelmesebb — írásánál hosszabban kell elidőznünk. Mégpedig azért, mert az Es félni ki fog? című — jobb szó híján — kisregényt erősebben átszövi finom szálaival az irodalmiság szövete, mint a többi írását, bár azokban is érezzük jelenlétét. Kezdő írók gyengéje és egyben elkerülhetetlen, de hasznos ugródeszkája az irodal- miság — utánérzések és stílhatások, érzelmi és gondolati sémák, kimunkált fikció- modellek —, tojáshéj a születő alkotóerőn. (De tegyük hozzá: „felnőtt“ korban — betegség!) Az ilyenfajta irodalmiságot Fülöp írásának a kompozíciójában, szerkezeti felépítésében és a hagulati-lélektani elemeiben érjük tetten. A történet középpont- jóban egy negyvenéves házaspár kíábrádultsága áll, húsz évi házasság után. A férj, Márton, hegesztő. Unalmas és eseménytelen házasélete delén rádöbben, hogy nincs már más lehetőség számára, csak az asszony, akit megunt. Az asszony, Mária viszont most ábrándul ki véglegesen a férjéből és meg meri csalni, lélekben elszakad tőle. A dráma valódi, eredeti is, mert a kérlelhetetlen szükségszerűség játszik a férfival és csapja be az asszonyt, sugallva neki a győzelem eltitkolt, de megnyugtató érzését, miközben csak az író — és az olvasó — tudja, hogy mindez csak illúzió, az egyszerű emberi tragédia hát mély és különös, de részben olyan motívumrendszerben bontakozik ki, melyet előbb már írodalmiság néven neveztünk. A balta indulatérzékeltető és feszültségteremtő szerepe, Mária néhány indulatos mondatban megfogalmazott „férfieszménye“, és a másik asszony, — a nő, Alfréd felesége

— önkénye férjével szemben — „meghalni egy hóbortért“ —, mely mintegy halvány ellenpólusa Márton házasságának, továbbá a gyerek Kobak gondolkodásmódja és még néhány mozzanat a szerzőt ért világirodalmi hatások lecsapódásának elemei. Az viszont már dicséretes érdem, hogy ezek a „meglévőségek“ nem kihívó meztelenség