Irodalmi Szemle, 1981

1981/2 - KRITIKA - Duba Gyula: Fiatal irodalom

Ugyanúgy a kötet fiatal képzőművészeinél. Felmerült a gondolat, hogy keveset törődünk velük, elhanyagoljuk művészi utánpótlásunk nevelését. Nincs műhely, ahol beérjenek. Bizonyára gond ez is, de nem a legalapvetőbb. Mellette a költői elszánást és öntudatosult szerepvállalást is meg kell említenünk, a művészetnek elkötelezett tisztánlátást és akaratot, mellyel szemét a költő a meglátott — vagy megsejtett — célra függesztve halad a maga egyetlen és sajátos útján. A költészet nem szórakozás, sem kikapcsolódás, mégcsak nem is vasárnapi iskola, hanem hivatás. A költőt pedig nem nevelni kell, hanem lehetővé tenni, hogy önmaga lehessen. Az első közülük, aki képes lenne önálló szemmel és megújult látással rácsodálkozni a világra és elragadtatásában — vagy döbbenetében — saját hangon felkiáltani, bizonyíthatná, hogy a fenti tétel igaz! (Madách 1980],

ROMANTIKUS REALIZMUS (Fülöp Antal: Kedvező pillanat)

Örömmel nyugtázzuk: végre... végre fiatal irodalmunk életszerűen és jó drámaérzékkel fogalmazni kezdi a fizikai munka valóságát, az úgynevezett „nyers“ életet A többé vagy kevésbé elidegenedett értelmiségiek lelki vajúdásait pillantásra sem méltatva, egyszerű emberek drámáival foglalkozik. A kritikus örömét az sem csökkenti, hogy Fülöp Antal novelláskönyvében egyelőre — néhány kivételtől eltekintve — nagyrészt alkalmi munkások, brigádosok, cigányok és fuvarosok, az élet perifériáin mozgó, nyugtalan vagy szokatlan jellemek a hősök. Esetenként talán a lumpen jelző is illene rájuk, de az író jóvoltából bennük élő komoly drámaiság és emberiségmodell megmenti őket ettől a lekicsinyléstől. Ami hát a kötet témáit illeti, — örömünk maradéktalan. A szerző írói — művészi teljesítményét vizsgálva kissé megcsappan, de azért bőven marad még annyi jórérzés bennünk, amennyit egy sikeres prózai debüt óhatatlanul kivált a kritikusban.

Nézzük mindjárt a szokatlannak tűnő minősítést: romantikus realizmus!

Fülöp Antal írói alkatának realizmusa környezetfestő és helyzetteremtő erejében gyökerezik. Helyszínleíró és jellemfestő szavai — mondatai mögött, valóságfeltáró megfigyelései hátterében érzékletesen gazdag és figyelmes intellektus áll. Nyelvezete hűen és szuggesztíven közvetíti a történések körülményeit és tárgyi környezetét. Emberábrázoló és valóságfestő szók'észsége komoly reményekre jogosító írói erény. Az első napos „brigos” előtt fokozatosan és fenyegetően feltáruló bánya- mély, a Szenteste éjszakai kikötővilága vagy a Háromnaposok zsákhordása egy-egy emberi dráma élő irodalmi közege. Az ábrázolás érzékletessége mögött nemcsak megszenvedett élettapasztalatokat és jó megfigyelő készséget érzünk, hanem az író lényegretörő és egyetemes pillantását Is, mellyel pontosan azt látja meg a világból, amire éppen szüksége van, sem többet, sem kevesebbet, csak az emberi drámát övező tragikus valóság elemeit, amely együtt él, lélegzik és szenved a veszni készülő emberrel, részt vállal küzdelmében. írói látása kellemes erényként a groteszk iránti fogékonyság elemeit is tartalmazza s nem drámaérzékétől elvonatkoztatva, hanem azzal szoros egységben, kölcsönhatásukban. Történetei drámai és groteszk vonásait homogén anyaggá formálja (Tiszta sor, Méltó leszelj.

A benne élő romantizáló erő anyagszervező tevékenységével és morális célkeresésével kapcsolatos. Megfigyelőkészsége ellenére közelről sem leíró alkat, hanem drámateremtő és értelemkereső. Hősei jellemének:, cselekedeteinek, a létüknek értelmét keresi. Legjobb írásaiban olyan novellistának mutatkozik, aki a drámához áll közelebb, nem az epikához. Az idill elemeit egyetlen írásában sem találjuk meg. ds szinte mindben jelen van az életigenlő romantikus eszmények hangulata és kon krét kifejeződése. Annak van helye az életben, aki helytáll! — módja ez a fiatal prózaíró meggyőzően. Rendszerint ebben a törvényben gyökerezik írásai drámaisága S ebből fakad morális értékrendje. (Grendel Lajoshoz hasonlíthatnánk, mindketten egy kemény, férfias erkölcsű alapállás módozatait keresik. De csak ennyiben hasonlíthatók, valóságlátásban, kifejezésmódban nem!)

Romantizmusa tanulságos, mert az eszményi, az ideális felé tágítja az emberi lehetőségeket. A kezdő rakodómunkás azzal nyeri el társai bizalmát, hogy végső erőit