Irodalmi Szemle, 1981
1981/2 - MŰHELY - Cuth János: Lecke (kisregény)
tűtől begördült Maxi lenyűgöző háza elé. A ház a bőség jegyében épült; nem látszottak rajta a kölcsönök, az agyonceruzázott költségvetés nyomai: magasított alapja gránitból készült, a homlokzatát díszítő szüreti jelenetet valami művészféle ügyes- kedte oda. A padlástér is be lehetett építve, mivel a tető cserepeinek zsinóregyenes sorait két helyen is csillogó — azt a csillogást lassan már ki lehetett venni —, égre nyíló ablak szakította meg. Ha ilyen padlás lett volna a menedékem, gondoltam, most nem lennék itt. Két kerékpáros közeledett az úton; megvártam, míg a biciklik nyikorgásával együtt fel nem szívódnak az istállók felé vezető út homályába, aztán kiszálltam a kocsiból. Fél lábbal már az úton álltam, mikor egy pillanatra, a kocsi végleges elvesztésétől való félelmemben megtorpantam, de ez valóban csak egy pillanat volt, aztán határozottan nekiindultam, apró kavicsokkal dobáltam meg Maxi ablakát, miközben a kocsi végleges árát igazgattam a nyelvem hegyén. Az ablak rnesszehangzó nyikkanással résnyire kinyílt. Maxi hangját hallottam mögüle. Halkan beszélt, alig értettem a szavát: „Meghülyültél? Jó hogy dobra nem vered az ügyeinket“ — szólt anélkül, hogy őt magát láttam volna az üveg, illetve a szilonfüggöny mögött, de szinte ugyanabban a pillanatban Maxi már elő is lépett a ház sarka mögül, háziköntösben, megfésülködve. Ahogy meglátott, meglepetten állt meg, mintha máris megbánta volna hogy előjött. „Itt a Bajnok Gyuri“ — szóltam neki halkan. „Persze, hát igen; szóval adakoznak még a padlások“ — hadarta észbe kapva. Megmagyaráztam neki, hogy végérvényesen becsuktam magam mögött minden padlásajtót, s hogy ezen a zűrös reggelen az autómról van szó. „Hát híre járja a kocsidnak, annyi szent“ — mondta. Nekem pedig, sarokba szorított vadnak, ez csúszott ki a számon: „Mégis úgy alakult, hogy ezt a kocsit kéne el... átfesteni fehérre. Gondoltam, keríthetnél valakit a fusihoz.“ „Pia a padlásokból már kiábrándultál, biz’isten elmehetnél pincéket fosztogatni, mert nem vagy te olyan zöldfülű, hogy ne tudd, mit ér a kocsid. A régiségeid helyett legfeljebb házi bort vagy krumplit vásárolok tőled .. „Én pontosan tudom, mit ér ez a kocsi“ — mondtam, mert felesleges lett volna megverni, mindenképpen ő maradt volna felül a replikában.* A föld odafordult a virradat felé, s mintha Maxi hülyegyerekfrizurás buxusai tették volna, elment a kedvem a vitatkozástól. Javasoltam, üljünk be a kocsiba, és ott hányjuk-vessük meg a kocsi esélyeit. Maxi megigazította egyenesszállú haját a visz- szapiliantó tükörben. Mondtam neki, hogy itt már felesleges úgy szorítania a köntösét az állat alatt, de ő csak mosolygott; talán azt hihette, hogy ez jól áll neki. Mosolyából arra következtettem, hogy megkötjük az üzletet. Maxi azt mondta, hogy ha kétszer-háromszor jól kiizzadnám magamból a sok sört meg az iskolai ötösök emlékét, akkor tudnom kellene, hogy a kocsimon másfél hónapos körútra lehetne vinni a legkényesebb dobozokat is, anélkül, hogy egyetlen zsarunak is izgatnánk a fantáziáját. Beszédében nagy adag igazság rejlett. Megértőén felajánlotta saját garázsát, én pedig a dobozok felől érdeklődtem. Maxi azt mondta, fizetnek, mint a köles. így hát befaroltam Maxi neonfényes garázsába. A szarvasbőrrel kiglancolt sárga Lada mellett szegényesen festett az én kocsim. Még kétszer megkérdeztem, miféle dobozokról lesz szó. A két kérdés között leszállt a gyepre a harmat, a járda betonlapocskái benedvesedtek, s a nyírott buxusok és a kecses, magasba törő tuják közt egy madár köszönt rá a napra. Egy fekete-fehér betétes bőrfocit passzolgattunk egymásnak a garázsajtótól a lépcsőházig, ahol néhány gondűző pillanatra előtűnt Maxi felesége is. „Amolyan könnyűcske dobozok“ — mondta Maxi. „Olyan természetes és pofonegyszerű az egész, hogy az üzlethez csak egy halottaskocsi hiányzott, mi? „Egyelőre vidd magaddal a garázskulcsot“ — mondta. [Lehet, hogy zavarják magát az én személyes jellegű nyavalygásaim, doki. Tudom, egészen, más lenne a helyzet, ha hivatásos író volnék. Biztosíthatom magát, hogy * A nyugalmazott tisztelendő javítása
