Irodalmi Szemle, 1981
1981/2 - MŰHELY - Kendi Mária: Erős várunk ásatása, Rámszáll a te szemed (versek)
Egymással szemközt ültek. A fiú nekifeszült az evezőknek. Mikor a csónak a mélyvíz fölé ért, Igor így szólt: — Főnök, ha most befordulnánk a vízbe, mennyit kapnánk? Az ezredes gúnyos mosollyal nézett a fiúra, aki fordított a csónakon, s visszafelé vette az irányt. Kapa döntött: — Maf-la, maf-la! Nem volt itt jó neked? Aztán harsányat kiáltott: — Sorakozó! Mikor az ezredes a partra ért, Kapa kilépett a sorból. — Egy úszómester legyen nyílt, bátor, egészséges, férfias — pattogtak a szavai, miközben tekintete összefonódott az ezredes pillantásával. Erős várunk ásatása i Liliomok öleljék a falat, esők pátyolják az árkot! Az én nevem Bükk kapitány, a te neved Főafeje főkapitány. Liliomok hódítják a falat, esők emésztik az árkot. Kereskedő keresi a lovát, nincs mit tenni, ropja a táncot, csörgeti a láncot. a Rontsd le, rontsd le, miként tenmagadat — lebontásra/ ítélt várunk: magunkra rontsd! Bújj el, bújj, elő ne bújj, te butuli ló! 3 Üdvözöllek, ha megismersz, de ez itt — forgatható' elemekkel: nem világos, ha nem is létezel! Lepottyan a csákó, kidől a csataló, tömény szeszre figyel a katona. Szoknyádról a holló lecsípi a ráncot, hess! 4 Liliomok hódítják a falat, esők emésztik az árkot! Rámszáll a te szemed KENDI MÁRIA
