Irodalmi Szemle, 1981
1981/2 - Cselényi László: Jelen és történetem
2-4 csónak kereszt ül roncs belénk a lélek fagy látványgerinc ott ahol pár napja sehol játszottak a víz ül szobor munkálkodik esszencia most gyerekek lába elég szemében könny és ladik szivárványon viszi hova ni. Ivott. Negyednapja ivott immár megszakítás nélkül. Tudta, hogy nem lenne szabad innia, emlékezett rá, mit mondott az orvos. Az orvos ezt mondta: — Barátom, magának érszűkülése van, s ha abba nem hagyja az ivást meg a dohányzást, nem adok magának többet egy esztendőnél. Ezt mondta az orvos. Nagyon sajnálja, mondta, de kötelessége, hogy figyelmeztesse. Hát figyelmeztette. 3-1 ezer vakond tört vakvilág hogy földet ér lám nekem is azért születik erre a világra él tovább rém él amíg tulaj Don tenyerén puszta föld ének meleg ég láva alatt érezte köd nekem is sovány vigasz 3-2 Anonymus fia Ketel Alup-Tolma viszony-haza süvít a szél tízszer porig égett vihar keretezi újra s újra föl értitek? csikorognak a sors csap ágy szomorú sors e fejezet tárgya föld reng a sárború 3-3 foggal körömmel én aki eddig átéltem két világ aki átvészeltem Izsa ötvenhat éves nincs ahol háborúit fejemet sehol lehajtani egy szál ruhám egy szál bilincs nem érdekel semmi puszta létem minek
