Irodalmi Szemle, 1981
1981/2 - Cselényi László: Jelen és történetem
3-4 tördeli kezét félelem iszonyatos volt az arány akkor a vendég: inni ad] ivott többlet nélkül mi mást dehogynem vette észre hogy úgy jártak körbe megesett karónyi asszony járni se lábujj hegyen visszakozott ív. Pusztító tüzek, árvizek, földrengés, háborúk! Süvít a szél a komáromi utcán, csikorognak a háztetők, s a Duna partján, Vág partján, a zöldellő füzesekben, pattannak a berkék, zsendülnek az ágak. Anonymus mester, Béla király névtelen jegyzője, azt írja „A magyarok tetteiről“ szóló krónikájában, hogy miután Árpád az egész Pannóniát meghódította vala, Ke- telnek (vagy Retelnek] hűséges szolgálataiért nagy földet adományozott a Duna mellett, ott, ahol abba a Vág vize ömlik. Ketel fia, Alup-Tolma azután nagy várat épített ezen a helyen s azt Komáromnak nevezte. 4-1 végig a sík most hallgatott kukkot se szólt sár-egerek lábujjai között csak ült mögötte izgató zene az öreg nézte csorba lánc lábujjai között sziszeg a juhok csöndben dél-bután enyém volt évekig nyögött 4-2 pusztító tüzek árvizek földrengés háború süvölt a pillanat nagy föld gyalog a Duna mellett ott sehol micsoda erő micsoda akar egy immár annyi hol készteti őket vár soha süvít a sors keretezi 4-3 ivott esszencia-tömör lábujjhegyen titok-kasza remélte vágy-szubsztancia nélkül világ sajnálta kosz körötte száradt napra nap megszegett ontológia fogad alom vak színarany karónyira fakult magány
