Irodalmi Szemle, 1981
1981/2 - Tőzsér Arpád: A VIII. szín (vers)
TÖZSÉR ÁRPÁD A VIII. szín KEPLER: Minő csodás kevercse rossz s nemesnek A nő, méregből s mézből összeszűrve. Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja, Míg bűne a koré, mely szülte őt. SZENCI MOLNÁR: (Percekig zavartan hallgat) Holnap indulok, jó Johannesem — Illik megköszönnöm a fedelet, Mit nyújtottál és sok okos szavad. Indulok — majdnem azt mondtam: haza. Holott Altdorfium s Germánia Sokkalta inkább neked a hazád, Enyém pedig ide esik közel. KEPLER: A házad ott van, hol gyökereid, S mindnyájan a nőben gyökerezünk, S a nő — nőnk, anyánk — a Földdel rokon, La terre, tá zem — tanúsítja a nyelv. SZENCI MOLNÁR: Messzire futottál, Johannesem — Én csak hazát mondottam az előbb, S te rá mindjárt Világegyetemet. KEPLER: A Világegyetem absztrakció, Ha léted nem érintkezik vele. S ha érintkezik: a Nő a kapocs. Az Eszméhez a hús, a csontozat. Ennyiben a tudomány is poézis: Eszme-Anyag-Eszme. Iránya ez. A törvényig az élmények lökik. SZENCI MOLNÁR: Lebecsülöd s túlbecsülöd a Nőt, De értelek, jobban, mint gondolod. Igényünk egy: a megtartó anyag, Csak te Nőt mondasz, amíg én Hazát. KEPLER: A Nő anyag, a Haza eszme csak. Amaz szolgál, emezt szolgálni kell. Szenei Molnár Albert 1604-ben három hónapot töltött Prágában. Ezalatt a három hónap alatt Johannes Keplernél, a csillagásznál lakott. Az alábbi elképzelt jelenet Az ember tragédiájának VIII. színéhez kapcsolódik. Borbála (Éva) a csillagásztornyot elhagyva lefelé halad a lépcsőn. A lépcső aljánál álló Szenei Molnár Albert még hallja a Keplerhez (Ádámhoz) intézett szavakat: „Jó éjt — reggelre ne feledd a pénzt!“ Ezután Szenei Molnár felmegy a lépcsőn, megáll Kepler előtt, s Kepler szinte már neki mondja:
