Irodalmi Szemle, 1981

1981/2 - Tőzsér Arpád: A VIII. szín (vers)

SZENCI MOLNÁR: Egyre Nőről beszélsz, a Férfi tán

Nem földből vétetett? 0 nem anyag?

KEPLER: A Férfiba Isten lelket lehelt:

Tudatot adott érzékeihez.

E tudattal fogja föl a világot,

S a megértett világban Istenét.

Dávid is a Holdban s a csillagokban Szemléli az Urat s ujjongva szól: „Dicsérjétek az Istent, ti egek!“

Az érzékeknek a tér: mennyiség,

A tudatunk fogja föl, hogy alak:

Atya, Fiú, Szentlélek temploma.

S az ismerés kínjai közepett A férfi is öntestévé teszi E millió tornyú épületet.

Képessége ez és feladata.

SZENCI MOLNÁR: Mi fényes eszme s hogy irigyelem Tudásodat, de ne hidd, hogy csak a Tudás fogja föl az Egyetemet.

Isten ott van az érzékekben is.

De ládd, te a Sokban fogod föl a rendet, s kinek csak érzék adatott, az Egyesben szemléli ugyanazt.

KEPLER: Amit mondtál, mélységesen igaz:

Istent tudni s érezni is lehet.

A különbség mégis nyilvánvaló:

Aki érezve hisz, az tükrözi Istent, aki tudva: tükrözteti.

S emez már alkotás. A Férfiban a teremtés játszódik újra el.

De váltsunk témát, jó Albertusom! Hallottad-e, Bocskai mit művel?

Lázad, hadainkra fegyvert emel.

Wacker, aki neked is jóltevőd, mondta az előbb, hogy Bocskai úr Hiába tanult modort udvarunkban,

Félvad Jiajduival együtt üvöltve Rohanta meg békésen vonuló Seregeink Debrecenhez közel.

SZENCI MOLNÁR: Váltsunk témát! s témát nem válthatunk.

A magyarnak Bocskai most: haza.

Amit mondtál, azt én is jól tudom,

Csak nem Wackertől s nem úgy, ahogy ő. Az a békésen vonuló sereg Ügy nem volt békés, ahogy Bocskai Prágába nem modort tanulni jött — Belgiojoso Bocskaira vonult,

S védni magát mindenkinek joga.

KEPLER: Az Istenért! csendesebben, barátom,

Itt a falnak is fül© van, tudod!

S azt, hogy e fegyveres pörben hol állsz, Megvallani oly nagyon ne siess,

Mert nem biztos, hogy jól fogalmazol.