Irodalmi Szemle, 1981

1981/10 - KRITIKA - Mészáros László: A történelem vonzásában

Mihály Géza tanulmányának van egy fogyatékossága, amely semmi esetre sem írható a szerző rovására: adatai túlnyomórészt a 75—77-es évekkel zárulnak, hiszen az írás eredetileg már 1979-ben megjelent volna. Az 1980-as népszámlálásnak így csak néhány globális adata kerül bele a dolgozatba, hol korrekcióként, hol csak zárójelben feltüntetve. Mint ezt a hetedik pontban közölt táblázat is jelzi, Mihály tanulmányában viszonylag magas arányban szerepelnek következtetések, az összefüggések felvillantásai és elemzései. Ez persze természetes, hisz a népesedési folyamatok törvényszerűségei statisztikai adatokból következtethetők ki. Viszont, Mihály következtetései is megmaradnak a demográfián belül és az ott felvillantott konklúziók között sem mindig keresi és jelzi az összefüggéseket. A demográfia eredményeinek, előrejelzéseinek a társadalom más szféráihoz való viszonyát általában a „demográfiai hullám” fogalommal jelöljük. Tehát például a 70—77-es évek népszaporulati növekedésének hatására 85—95 között fut majd be az a hullám, amely ismét felveti a tizenötévesek elhelyezkedésének problémáját. De újabb tíz év múlva ez a hullám már a lakásproblémákat veti felszínre, és így tovább. Egy-egy demográfiai hullám tehát körülbelül az átlagos életkornak megfelelő idő alatt fut át a társadalmon, fel-feltornyosulva a kritikus periódusokban. A népszaporulati növekedés ténye tehát egyrészt eredmény, másrészt újabb problémák előidézője. Ugyanakkor a tanulmány részkonklúziói között is összefüggések sejthetők. A szerző például meglepőnek tartja, hogy „a teljes jellegű magyar családokban a nők magas részaránya háztartásbeli”. Majd néhány bekezdéssel tovább: „A férjezett nők foglalkoztatottságának mértéke egy járásban sem éri el a magyar nemzetiségű nők esetében a járási nívót, vagy pedig a szlovák nők foglalkoztatottságának mértékét”. Ugyanakkor: „A magyar lakosság körében viszonylag tartósabbak a házasságok”. A következtetés nyilvánvaló: a válások számának növekedése nemcsak a városiasodással függ össze, hanem a foglalkoztatottság növekedésével is. Ezt egyébként egyetlen fejlett országban sem titkolják.

S végezetül még egy nem elfelejtendő adat Mihály Géza cikkéből. A magyar nemzetiségű lakosság százalékaránya a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 4 °/o, a Szlovák Szocialista Köztársaságban pedig 12 %. Ezeket a százalékokat nem lenne szabad összetéveszteni.