Irodalmi Szemle, 1981
1981/10 - NAPLÓ - — v —: 10 éves a Literárni měsíčník
SS^IPIL,® 10 ÉVES A LITERÁRNI MESiCNiK A Történelem szempontjából nézve tíz esztendő nem éppen nagy idő, de ha az elvégzett munka mennyiségével mérjük az éveket, akár hosszú évtizedekkel is felérhet, így van ez a Cseh írószövetség folyóirata, az évente tízszer megjelenő Literárni mésíčník esetében is, amely tíz évvel ezelőtt indult el korántsem könnyű, de mindenképpen eredményes, már eddig is figyelemreméltó sikerekhez vezető útján, hogy az olvasónak szórakoztató társa és megbízható kalauza, az irodalomnak pedig szavahihető tanúja legyen. Elsősorban a haladó, az elkötelezett irodalom és a fiatal szerzők ügyét vállalta, s természetesen főleg a mai cseh irodalomra összpontosít: tájékoztat a cseh irodalom és irodalmi élet legfontosabb eseményeiről, közli a cseh írók-költők legfigyelemreméltóbb új alkotásait, de (a „Ze současné slovenské literatúry” rovatban) a jelenlegi szlovák irodalommal is rendszeresen foglalkozik s hónapról hónapra a szocialista országokban kiadott többi irodalmi folyóirat tartalmáról is beszámol olvasóinak. Munkatársait általában a közérdekű, tehát mindannnyi- unkat egyaránt foglalkoztató problémák izgatják: az irodalom és az élet etikai problémái, a tudományos-műszaki haladás által felszínre vetett időszerű kérdések, az élet és a művészet, a párt és az irodalom kapcsolata, a tehetség realizálásának alapfeltételei, a kommunista pártosság problémái stb., s a felvetett kérdésekre igyekeznek kielégítő válaszokat adni, eligazítani az olvasót a napjainkban mindenfelől bőségesen áradó, sokszor egymásnak ellentmondó információk és elméletek zűrzavarában. S várhatunk-e ennél többet egy irodalmi folyóirattól? A Literárni mésíčník tizedik „születésnapján” tehát megállapíthatjuk, hogy a Cseh írószövetség folyóirata az éppen maga mögött hagyott évtizedben kétségtelenül teljesítette vállalt feladatát, betöltötte az irodalom szervezőjének s a kulturális [az irodalmiakon kívül főleg a képzőművészeti) értékek propagátorának szerepét. S mert a szervező és propagáló szerepről óhatatlanul a sajtóval szemben támasztott harmadik lenini követelmény, a kollektív agitátor szerepének a betöltése is eszünkbe jut, azt is konstatálnunk kell, hogy a Literárni mésíčník agitátorként is teljesítette és teljesíti küldetését: s mindig az élet, a béke, az ember oldalán állva agitál. Az eddig elért eredmények vitathatatlanul a folyóirat életképességét bizonyítják, tehát egyúttal távlatos jövőjének zálogai, további fejlődésének biztosítékai. Reméljük, hogy a Literárni mésíčníknek az elkövetkező években megjelenő számai ezt a nézetünket igazolják majd, s a folyóirat továbbra is szórakoztató társa és megbízható kalauza marad az olvasónak, szavahihető tanúja az irodalomnak. — v —
