Irodalmi Szemle, 1981

1981/10 - ÉLŐ MÚLT - Jaroslava Pašiaková: Adalékok az Egység című magyar kommunista emigráns folyóirat történetéhez

összefüggésben csupán Két momentumra hívjuk fel a figyelmet, mindkettő fontosnak tűnik: egyrészt Kassák ismételt figyelmeztetésére — már a Magyar Kommün fennállása idején, s persze utána is —, hogy a marxizmus mint világnézet a felépítmény területén bizonyos fokig kidolgozatlan, s hogy szükséges kibontakoztatni olyan új filozófiai-eszté- tikai formákat is, amelyek szintén befolyásolhatnák a proletariátus szellemi formálását. Az, amit Révai „burzsoá-csődtömegnek” nevez, más terminussal Kassáknál is előfordul. S éppen erre a nem öntudatosult tömegre való tekintettel hangsúlyozta és sürgette Kassák az alkotó művészek nevelő hatását a tömegekre, a tömegek emberi- és osztály- öntudatosodására, történelmi és társadalmi küldetésükre, amelyet Kassák szerint az új forradalmasító művészetnek is támogatnia kellett volna. Lehet, hogy túlértékelte a művészetnek a társadalom átépítésében betöltött helyét és szerepét.

Hogy milyen művészetre gondolt Kassák, azt Válasz és sokféle álláspont (Ma VII.,

8., 50—54.) című cikkéből tudjuk meg, amelyben nyíltan kijelenti, hogy a Ma mindig a kommunista álláspontot képviselte, mind „a politikai meghatározhatóság szerint”, mind világnézeti szempontból („Világszemléletében is kommunista volt és ma is az — de ezen kívül még egyéb is — emberi azaz: egyetemes.”}. Ez a kassáki — egy kissé valóban homályos — „egyetemes” szemlélet nagyon felháborította azokat a művészeket és kommunista gondolkodókat, akik az Egység folyóiratban igyekeztek őt kispolgári individualizmussal, saját „principiális én”-jének túlértékelésével és „a tömegbe olvadásra” való képtelenséggel megvádolni. Éles Kassák-ellenes kirohanásokat tartalmaz az Egység 2. számában közölt A Ma „forradalmi” ideológiája című cikk Rosinger Andor tollából, főként pedig a 3. számban közölt Válasz a „Má"-nak, amelyben a szerkesztőség válaszolt Kassák Válasz és sokféle álláspont című írására.

Lássuk azonban a másik momentumot, amelyet az említett cikkben Kassák többször is hangsúlyoz: nem kételkedik a proletárforradalom jogosságában, ellenkezőleg, minden propagátori és művészi igyekezetével támogatta azt. Persze, már a Kommün idején — s természetesen a Kommün után is — hangsúlyozta a nevelés fontosságát a proletariátus öntudatosodási folyamatában, és sohasem volt elégedett a magyar proletariátus „kispolgári” hajlamaival. Tudta, hogy a magyar viszonyok között a szocializmus és a szocialista életformák nem valósulhatnak meg csupán optimista frázisok segítségével.7 Ellenkezőleg!

Nem látjuk úgy, hogy Kassák részéről ki lehetne mutatni a „tömegek” iránti gőgöt — ellenkezőleg, idézhetnénk (az említett cikkekből) néhány gondolatot, amelyek azt bizonyítják, hogy sohasem becsülte alá, de — az adott történelmi helyzetben — túl sem becsülte a magyar proletariátus potenciáját és azt a képességét sem, hogy megértse a teljesen új, a burzsoá művészet álértékeitől megszabadított művészetre törekvő alkotók igyekezetét. — Tulajdonképpen elég paradox körülmény, hogy éppen ez a proletár, puritánul autodidakta Kassák nem jutott el a Proletkult pozícióira, amelyekre egyes volt munkatársai — például Révai is — s a merőben eltérő műveltségi és társadalmi hátországgal rendelkező művelt marxisták — pl. Komját — eljutottak.

Gondolom, nem lehet a proletárgyermekek szociális helyzetét és a proletársorsokat saját bőrén tapasztaló — s főként korai prózájában ábrázoló — Kassákot „kispolgárkodással” és osztályából való „kiválással” vádolni: még ha igaz is, hogy nem igyekezett „össszeolvadni a tömeggel”, mint Komjáték, de igyekezett utat mutatni neki az emberi tevékenység magasabb szféráiba. Ezért nyilván illúziókat sem táplált a proletariátus gyors öntudatosodásának lehetőségéről, s ugyanakkor — ő, a szívében még mindig proletár — óvta osztályát azoknak az embereknek az irrealisztikus ígéreteitől és frázisaitól, akik a tömeggel való összeolvadásban látták a problémák megoldását.8 Kassák többször is türelmesen magyarázgatta cikkeiben, hogy éppen az erkölcs és a művészet terén szükséges elszakadni a régi formáktól és nem lebecsülni a munkásságot. Persze, magától értetődik, teszi hozzá Kassák, hogy miként a proletariátus gazdasági felszabadításáért vívott harc szükségszerű, azonképpen szellemi felszabadításáért is küzdeni kell.

Ismételjük, nem mellékes, hogy Kassák olyan konokul és kitartóan hajtogatta és hangsúlyozta: a kor fő problémája a Kommün bukása után létrejött, megváltozott társadalmi viszonyok között is a proletariátus nevelése marad. így értelmezhetjük Kassáknak az egyetemességre, az öntudatos emberi élet totalitására irányuló törekvését. (Az sem