Irodalmi Szemle, 1981

1981/10 - ÉLŐ MÚLT - Jaroslava Pašiaková: Adalékok az Egység című magyar kommunista emigráns folyóirat történetéhez

lényegtelen, hogy ezt a totalitást személyesen olyan puritán, szigorú, sőt hűvös ember hirdette.)

A konfrontáció kedvéért említem, hogyan utasította el S. K. Neumann 1919-ben — tehát proletkultos időszaka előtt — az író politikai és művészi orientációjának azonosítását: .. Nem szükséges és ma egyáltalán nem is lehetséges, hogy minden szocialistának fejlett ízlése, s az irodalmi és művészeti dolgokról világos véleménye legyen. . . hanem a szocialistának, aki — ha becsületes — mégiscsak meg akarja változtatni a világ arculatát, elő akarja segíteni az új kultúra győzelmét, kell hogy legyen annyi kulturális lelkiismerete, tisztessége, hogy hallgasson azokról a dolgokról, amelyekhez nem ért, s ha tájékozódni akar róluk, polgári érzékkel, polgári módszerrel és tendenciával keresse a megszentségtelenítetlen forrásokat.” (Kmen III. 1919., 111).

E kitérő után térjünk vissza az Egység folyóirathoz: különös figyelmet érdemel a 4., az ún. Proletkult-szám. A címoldalon felhívást9 köizöl a magyar kommunista alkotókhoz, amelyben tömören ismerteti a nemzetközi Proletkult-Internacionálé létrehozására vonatkozó terv létrejöttét. Közli, hogy a német proletár „kulturkartell”, a cseh Proletkult és a magyar Egység kezdeményezésére komoly előkészületek történtek a nemzetköizi proletár kulturális szerv létrehozására. Felhívással fordul minden magyarul író kommunista kulturális dolgozóhoz, Európa bármely államában is éljenek, hogy vagy írásban, vagy személyesen vegyenek részt azon a konferencián, amelyet az Egység a közeljövőben Berlinbe szándékozik összehívni a Magyar Kommunista Alkotómunkások Szervezetének megalakítása céljából. A Proletkult-szám közölte a Proletkult-Internacio- nálé programjának néhány pontban összefoglalt javaslatát is.

A Proletkult-szám legjelentősebb közleményei a művészeti ciklus keretében — Proletár-művészet összefoglaló címmel — a következők voltak: 1. A művészet és a proletariátus; 2. A proletár ideológia és a proletár művészet; 3. A Proletkult szervezete és ideológiai alapja; 4. A proletkult és az előadóművészet (dráma); 5. A proletkult és az irodalom; 6. A proletkult és a képzőművészet; 7. A proletkult és a népoktatás.10

Ervin Piscator már említett cikke, A proletár-színház alapelveiről és feladatairól is a szóban forgó ciklus részét képezte. Ezen kívül figyelemre méltó volt még Umberto Terracini cikke A moszkvai proletkultról, valamint Kállai Ernő, Kemény Alfréd, Moholy- Nagy László és Péri László képzőművészek Nyilatkozata11, amelyben megindokolják az Egységhez való csatlakozásukat és szót emelnek a Proletkult létrehozása mellett. Megállapítják, hogy a konstruktivizmus egyre inkább és fokozatosan elpolgáriasodik, amit főként a holland Styl-csoport elgépiesedett esztéticizmusán látni. Goldhammer (Kassai) Géza cikke a kassai Proletkult megalapításáról és tevékenységéről számol be.

Mint azt Felhívásában az Egység említette, 1922-ben valóban megjelent Prágában a Proletkult című folyóirat; felelős szerkesztője S. K. Neumann volt. Az 1. évfolyam 1. számába Neumann írt Bevezetőt, amelyben a proletárügyért harcoló Rosa Luxemburg és Kari Liebknecht emlékének szenteli az új folyóiratot. Kijelenti, hogy éppen a kommunista művészek azok, akik elsőként tudatosították, hogy a munkásosztálynak nem a burzsoá művészet asztaláról lehulló morzsákat kell összeszednie, hanem „saját lábára kell állnia”, hogy „szükséges radikálisan megváltoztatni és forradalmasítani a munkás- osztály szellemét”, amelyet — a cseh proletkultosok szerint — raffináltan és szándékosan elferdítettek s megfosztottak az ellenálló önfenntartás természetes, egészséges ösztönétől. A cseh Proletkult (a CSKP hetilapja) első száma két figyelemre méltó elméleti írást közölt német, illetve magyar szerző tollából. Mindjárt a szerkesztőségi bevezető után következett Fogarasi Béla terjedelmes cikke (cseh fordításban) Ko- munism a ideály humanitní (A kommunizmus és az emberi ideálok)12 címmel. A cikk befejező soraiban Masaryk nézeteivel polemizálva a magyar szocialisták ideológusára, Szabó Ervinre hivatkozik: „Igaza volt a magyar forradalmi szocializmus szellemi vezérének, Szabó Ervinnek, ha azt mondta, hogy a szocializmus tulajdonképpen visszatérés a klasszikus humanizmus ideáljaihoz (lásd 1918-ban kiadott, Imperializmus und Weltfrieden című könyvét). De hozzá kellett volna tennie: nemcsak gondolati visszatérés, hanem megvalósítás is... a »humanisták« utópizmusa a platonizmus és a platoni- záló kereszténység »túlvilágának« pótléka. Ezt az utópizmust csak egyetlen úton lehet meghaladni: ha kialakulnak a feltételek, melyek között megvalósítható a műveltség humanista ideálja: ha kialakulnak azok az anyagi termelőerők, amelyek a magasabbrendű