Irodalmi Szemle, 1981

1981/10 - ÉLŐ MÚLT - Jaroslava Pašiaková: Adalékok az Egység című magyar kommunista emigráns folyóirat történetéhez

Hinni kétség nélkül, de deliriumok nélkül is.

Hinni azt, amit a dolgozó emberiség teremtőereje szuggerál.

Hinni az élet teljességét a föld planetáris határai közt.

Hinni a lélek megváltását az emberi lélek és emberi egészség határai közt.

Hirdetjük a teremtő tömegek erejét az individualizmus anarchiájával szemben.

Hirdetjük a fölfelé vivő tendenciákat a tehetetlenség és beteg idegrendszer élettagadásával szemben.

Velünk van, aki személyes vágyain és a környezet korlátozottságain túl az összesek életének impulzusait érzi magában és a teljes élet határtalanságát látja maga előtt. Velünk van, aki a feltörekvő, osztályharcos proletárság erejében látja az emberi életmechanizmus végső megtisztulását.”

Ez a jelszószerű program, melyet a 3. számban Az Egység útja és munkaprogramja cimű cikkel egészítettek ki, két szempontból figyelemre méltó: 1. egyrészt találkozunk benne a jól ismert kassáki terminológiával, ami szinte tüntetően bizonyítja, hogy Kom- játék mégsem szakadtak el teljesen a maguk első hátországától; 2. úgy tűnik, hogy helyenként már csaknem az érthetetlenségig „fejlesztik” tovább ezt a terminológiát. Azoknak a gondolatoknak a lapidáris kifejezésére törekszenek, melyek közül egyesek megegyeznek a kassákiakkal, mások viszont egyenesen ellentétesek azokkal. Már az első jelszó proletkultos, tehát Kassák-ellenes. Kassák néhányszor — a Kommün alatt, s a Kommün bukása után is — arra figyelmeztetett, hogy a magyarországi munkásosztály nincs a kulturális- és osztályöntudat olyan fokán, hogy vezető és irányító ereje lehessen az új kultúra megteremtésének. Annál kevésbé, mivel hogy a kispolgári ízlés és erkölcs hatása alatt áll. Ezért azt hirdette, hogy szükség van a művészi aktivitásukat a polgári-emberi aktivitással harmonikusan összekapcsoló, legforradalmibb művészekből toborzott művészi élcsapatra. A program további figyelemre méltó vonása a hit hangsúlyozása — hinni „kétség nélkül, az élet teljességét, a lélek megváltását”. Ezek a jelszavak, amelyek ugyan erősen Kassák folyóiratainak, a Mának és a Terinek a kijelentéseit idézik, valóban csak látszólag, tudniillik a terminológiában azonosak velük. Noha ezt a megállapításunkat részletesebben kellene dokumentálnunk és megvilágítanunk — egyáltalán, az avantgarde irodalom terminológiájának kérdése különös figyelmet érdemelne —, elégedjünk meg most csupán azzal a konstatálással, hogy Komjáték más tartalommal telítik a kassáki esztétikai-filozófiai terminusokat. Hangsúlyozzák ugyan a „teljes élet határtalanságát”, de ellene vannak a kassáki kozmikus művészetnek.

— Merőben ellentétesen foglalnak állást Komjáték a hit („kétség nélkül, de deliriumok nélkül is”) kérdésében. Ezeket a szavakat is ismerjük Kassákból, csak teljesen más szórendben és kontextusban: „Nem vagyunk falnak futó rajongók és egyetlen eszme elvakult utópistái: nem optimisták, hanem pesszimisták vagyunk, s így az élet legmagasabb értelemben vett igenlői... Az élet elviselhetésében csak narkotizálni lehet az embert — ez a narkotikum: az akció.” (Kassák: Szintetikus irodalom, Ma I., 2. sz., 18—21.)

Persze, az Egység folyóirat programjában teljesen azonos gondolatokat is találunk: például „a fölfelé vivő tendenciák” hirdetését „a tehetetlenség és beteg idegrenszer élettagadásával szemben”. Ügy vélem, ezeket Kassák hasonló felkiáltásaiból vezették le: „Öntudatos lények vagyunk, utálunk minden feminin játékot, megalázkodást... Mozgást akarunk, ami mindent mozgat... a mindent tudás és a semmibe bele nem nyugvás.” (Szintetikus irodalom, Ma I., 2. sz.)

Térjünk azonban vissza az Egység 1922-ben megjelent első, májusi számához. Komját Aladár itt néhány versét is közzé teszi, melyeknek vezérmotívuma a címlap elméleti jelszavainak poétikai megerősítése: hit a tömeg erejében, egyesülés a tömeggel öirömben- bánatban; az ömstilizáció alaptónusát is érezni rajtuk. Komját költészetének erre a vonására, amely főként a Hitvalló dac vagy a Hatalmas című költeményben nyilvánul meg2, Szabó György hívta fel a figyelmet Komját-tanulmányában.3 A Hatalmas, a szociális tisztítószélnek ez a szimbolikus képe, befejező soraiban Forbáth Szélképek (Ma V., 4.) című versével korrespondál.

Rosinger Andor ugyanabban a számban közölte a Forradalom és kultúra című hosszú tanulmányát. Ez az írás az Egységben közölt hasonló tanulmányok egész ciklusát nyitotta meg. A folyóirat lehozta a Realista kiáltványt, amellyel megkezdte az orosz anyagok rendszeres publikálását. A Realista kiáltványt az orosz konstruktivisták csoportja