Irodalmi Szemle, 1981

1981/10 - ÉLŐ MÚLT - Jaroslava Pašiaková: Adalékok az Egység című magyar kommunista emigráns folyóirat történetéhez

írta, amelynek programját az Egység ugyancsak a 2. számban közölte A konstruktivisták csoportjának programmja címmel, 1922. június 30-án. Népszerűsítő-kritikai céllal hozta az Egység Az orosz művészet helyzete — 1921-ben című, ugyancsak az előbbihez hasonló cikket (1922. június 30., 3—4), amelyet Uitz Béla írt. Uitz Béla cikkének, a modern orosz képzőművészetbe való bevezetésnek folytatása Malevics Szuprematizmus című terjedelmes írása (Egység, 1922. szept. 16., 6.), amelyben a szerző az új orosz irányzat alapvető vonásaira világított rá.

Az Egység további orosz közleménye Lunacsarszkijnak a munkásművészek kongresz- szusán elhangzott előadása, a Művészetpolitika Szovjetoroszországban.

Érdekes cikket közölt az Egység Ervin Piscatortól A proletár-szinház alapelveiről és feladatairól címmel (1923. febr. 10., 13.). Megjegyezzük, hogy Piscator tartalmilag nagyon hasonló cikket publikált a „munkások és diákok” Avantgarda című prágai, három

— cseh, német és magyar — nyelvű lapjában Politikai színház címmel (1927/28., 4. évf.).

Az Egység szerkesztősége felkérte Georg Groszt, a jelentős haladó német képzőművészt, hogy ő, aki „nemcsak elmélkedik az agitációs művészet helyességéről és helytelenségéről, hanem műveli is az agitációs művészetet”, gondolkodjék el a művészet aktuális problémáin. A. G. Grosz a „Szabadság” helyett diszciplína című cikket küldte a szerkesztőségnek. Mindjárt a cikk bevezetőjében megállapítja, hogy a korabeli művészi produkció legnagyobb hiányossága a becsületes meggyőződés hiánya. Mint mindenütt, a művészetben is az anyagi szempont, a pénz korrupciós ereje a döntő. S mivel a burzsoázia általában „szájkosár nélküli szabadságot” ad a művészeknek, egyesek függetlennek, sőt anarchistának érezhetik magukat. S mégis mindannyian a polgárok felvidításán fáradoznak.. .4

Az Egység — a Proletár-művészet ciklus keretében — két cikket közölt Réz Andor tollából: Proletárművészet, illetve Proletárideológia és proletárművészet címmel (1923.

10., 10—11.).

Megjegyezzük, hogy hasonló kérdésekkel a cseh és a szlovák sajtó is intenzíven foglalkozott. Például a Levá fronta II Bedrich Václavek tollából közölt hosszú elemző tanulmányt a proletár irodalomról5, amelyben a szerző egyebek között a következőket írja: „.. .A proletár művészetnek nem szabad bezárkóznia saját munkájába és elszakadnia az osztályharctól... A proletár irodalmat nem csupán a munkás-írók alkotják, hanem főként kezdetben a munkások mellett a kispolgári rétegekből származó »hivatásos« írók is, akik eljutottak a proletariátushoz, közel jutottak hozzá vagy egyesültek vele... A proletár irodalom további és magasabb fokú fejlődésének követelménye, hogy fokozódjék a munkások részvétele az irodalmi alkotó folyamatban ...”

Az Egység 2. számában Európa újjáépítése címmel Varga Jenő ír a korabeli Európa gazdasági helyzetéről. Négy fő momentumot emel ki: 1. a nagy munkanélküliséget Angliában, Olaszországban és Európa semleges államaiban, 2. a közép- és kelet-európai alacsony termelést meg az oroszországi éhséget, 3. az összes európai állam pénzügyi válságát (Angliát kivéve, ahol nem olyan nagy a deficit), 4. az óriási katonai költségeket.

A 3. számban (1922. szept. 16., 1—3.) több szempontból Révai József A magyar proletárdiktatúra keletkezéséhez és bukásához című bíráló-elemző cikke érdekes. Ez az első, mint Révai mondja, a magyar proletárdiktatúra keletkezése és bukása okainak objektív értékelésére tett kísérlet. Persze, az értékeléssel Kassák Lajos is megpróbálkozott, aki — a magyar aktivisták szemszögéből — több, a Mában közölt cikkben fejtette ki véleményét (Válasz és sokféle álláspont, Ma VII., 8.; Mérleg és tovább, Ma VII., 5—6.). Révai a forradalom kérdésében következetesen a kommunista álláspontot védelmezi, felsorol azonban néhány körülményt, amelyek szükségszerűen vezettek a bukáshoz és argumentációjában meglehetősen azonosul Kassák véleményével. Polemizál a Sparta- kus-szövetség programjával, mely szerint a proletariátus csak akkor juthat hatalomra, ha ebben megegyezik a munkásosztály túlnyomó többségének egységes akarata. — Azt is bizonyítja azonban, hogy ha ez a tézis alapjában véve nem is helytálló s a német viszonyok között csakugyan nem volt alkalmazható, Magyarországon éppen ilyen helyzet alakult ki.6

Argumentumai véleményünk szerint csaknem azonosak Kassák nézeteivel: s ez nemcsak lényegük helyes voltát bizonyítja, hanem a magyar munkásmozgalomban kialakult helyzet tragikumát is. Részletesebb elemzése azonban most nem feladatunk. Ebben az