Irodalmi Szemle, 1981
1981/1 - Rácz Olivér: Meghalt Lőrincz Gyula
MEGHALT LÖRINCZ GYULA Rácz Olivér búcsúbeszéde a pozsonyi krematóriumban Kedves Lőrincz Gyula, szeretett Gyulánk: engedd meg, hogy még egyszer igy szólítsalak, úgy ahogy azelőtt, ahogyan mindig — barátaid nevében, akik szerettek, munkatársaid nevében, akiket vezettél, a csehszlovákiai magyar dolgozók nevében, akiknek ama gombaszögi sarlós táborozások óta, a kosúti véres sortűz óta, a vágtornóci népi manifesztá- ció óta rendületlenül az élén jártál, hiszen te voltál az, aki a párt akaratából megszervezted a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesületét. De engedd meg, hogy ne csak a csehszlovákiai magyar dolgozók nevében, hanem minden dolgozó, az egyetemes és oszthatatlan nép kegyeletével búcsúzzam Tőled, mert hiszen Te a Legyőzhetet- lenek internacionalista seregének, Dózsa György örök népének a lobogója alatt teremtetted meg művészi és emberi hitvallásod, az emberi valóság, a szociális valóság és az élő szocialista történelem világát. A kis diószegi munkásháztól, a diószegi gépászműhelytől a világ megismerése felé vezető úton, a párizsi Montparnasse és a Döme kávéház színes, lüktető forgatagában,
