Irodalmi Szemle, 1981

1981/1 - Rácz Olivér: Meghalt Lőrincz Gyula

a marseillei kikötő forrongó napjaiban, amikor a spanyol polgárháború lelkes önkénteseit indítottad útnak a forradalom felé, mindig az osztályharc elkötelezettje voltál, akinek emberi magatartásában, politikai meggyőződésében és meggyőző erejű művészetében a haza és a hazaszeretet fogalma csakis a szocializmus és a proletár internacionalizmus fogalmával teljesedhetett megbonthatatlan egységgé. Úgy, ahogyan a tornóci manifesztáción a hitleri fasizmus ellen felszólaló beszédedben fogalmaztad meg: „A germán imperializmus, a germán fasizmus meggörbült keresztje a mi számunkra ácsolta- tott. A határon túli és itt élő magyarok, a duna-medencei kis nemzetek, csehek és szlovákok sorsa ma egy kockára lett dobva..így mondtad. De hallattad hangod minden acsarkodó boszorkányper ellen, amelyet bárhol szerveztek az emberiség és a nemzetközi szolidaritás rontására, mert mindig az internacionalista összefogás, a szocialista egység volt emberi magatartásod alapeszméje, vezérlő gondolata és művészi hited ihletője.

Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Szövetségi Országgyűlés, az Oj Szó, amelynek oly hosszú éveken át főszerkesztője és irányítója voltál, gyászol. Gyászol a Képzőművészek Országos Szövetsége, de gyászolnak a többi művészi szövetségek is, hiszen valamilyen módon valamennyinek alkotó részese voltál. Műtermedben elárvultán áll a festőállvány, s a CSEMADOK dolgozószobájában üresen maradt megszokott, kedves karosszéked. Utolsó utadra kísérünk immár, mind, akik szerettünk. De a szellem útjának nincs végső, utolsó állomása, a szellem útja örök és örökletes. Átadható és örökölhető. Élő szavad továbbra szívünkben él, úgy ahogyan eddig ülvén meghitt körödben, halkan meséltél és mi hallgattunk. Kortársakról és harcostársaidról beszéltél, a szocializmus építésének halhatatlan alakjairól, történésekről és világformáló eseményekről, harcokról és szenvedésekről, amelyekből a szociális valóság és egy darab szocialista történelem szólt hozzánk, akik hallgattunk.

Lőrincz Gyula, barátunk, elvtársunk, beszélj hozzánk tovább. Mesélj az alkotásaiddal, te, aki az emberi lét, a haladásért vívott nagyszerű küzdelem, az élet egyetemes jogáért folytatott harc, az ideológiai állásfoglalás hivatott festőművésze voltál és maradsz számunkra. Alkotásaidat és művészetedet az osztályöntudatból fakadó társadalmi tudat tette hiteles kordokumentumokká. A Commedia humana, a Soha többé háborút, a Puszták népe, a Kosúti sortűz, a szépséges Csallóközi képek, a mindnyájunk szívét oly ellenállhatatlan erővel és bizakodással telítő Legyőzhetetlenek és mind a többi alkotásaid, grafikád és plakátművészeted lenyűgöző ereje, festményeid monumentális valóságérzete, a tobzódó, erőteljes színek és a felfigyeltető formák által kifejezett kiáltó gondolat, a látomások ereje, a tus fekete mementója egy hősi korról szólnak hozzánk, amelynek tanúja, alakítója és formálója voltál, s egy új, felszabadult történelmi korról vallanak, amelynek megteremtésében gyönyörű részed volt.

Mesélj, s mi hallgatunk. Szívünkben élsz. Hallgat a század, amelynek hűséges, odaadó, mindig elkötelezett és mindig cselekvő fia voltál, és rád hallgatnak az utánunk jövő, emlékedhez és szellemi hagyatékodhoz hűséges új nemzedékek.