Irodalmi Szemle, 1980
1980/6 - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalmi lexikonról
Csanda Sándor A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALMI LEXIKONRÓL Balogh Edgár cikkeiből már rég tudjuk, hogy évekkel ezelőtt elkészült, és kiadásra vár a romániai magyar irodalom lexikona, amely 1918-tól máig három kötetben mutatja be az erdélyi magyar irodalom termését. Eddig még nem jelent meg beszámoló arról, hogy hasonló enciklopédia készül a csehszlovákiai magyar irodalomról is, amelynek első kötete már nyomdába került, a második pedig most áll befejezés előtt. Az első kötet a magyar irodalom csehszlovákiai, regionális hagyományait öleli fel. Itt több szempontot kellett figyelembe vennünk, s csak hosszú viták, különböző nézetek egyeztetése után alakult ki a végleges szöveg. Időben a legrégibb magyar szövegtől, a Deákin használt Halotti Beszédtől 1918-ig, a Csehszlovák Köztársaság megalakulásáig, a hazánk területével kapcsolatos irodalmi értékeket vettük számba. A szerzői munkaközösség a Ko- menský Egyetem magyar tanszékén alakult, s itt ülésezett. A Lexikon a tanszéknek eddigi legjelentősebb közös vállalkozása: a szövegek terjedelmét tekintve a szerzők a körvetkező sorrendben vettek részt benne: Csanda Sándor, Turczel Lajos, Garaj Lajos, Ben- kő László. Rajtuk kívül még néhány szerző Irt egy-két szócikket, a mintegy hatszáz címszóból csupán nyolcat. Az első kötetnek nemcsak az anyaga, hanem feldolgozásának módszere is különbözik a másodikétól. Nagy problémát okozott az időbeli felső határ megállapítása, s az is, hogy a műve java részét másutt alkotó író mennyiben tekinthető regionális, szlovákiai magyar hagyománynak. A szócikkek terjedelmét illetően is különböző szempontokat kellett figyelembe venni: a) a mű irodalomtörténeti értéke, b) az író születésének és életének helye (a mai Szlovákia területére esik-e vagy nem), c) az életmű kapcsolata a regionális területtel (mennyiben tükröződnek benne a hazai élmények (stb. Az első kötetben így három fő kategória alakult ki: 1. azok az írók, akik a mai Csehszlovákia területén éltek, itt jelentős életművet alkottak (pl. Balassi, Bornemisza Péter, Baróti Szabó Dávid, Gvadányi, Gyöngyösi István, Jókai, Madách, Mikszáth, Szenei Molnár Albert, Tinódi Sebestyén, Tompa Mihály). A fentiekhez hasonló terjedelemben írtunk azokról is, akik ugyan nem itt születtek vagy életüknek csak kisebb részét töltötték hazánk területén, de életművüknek kiemelkedő alkotásait Szlovákia területén hozták létre, s az előbbiekhez hasonlóan szobruk vagy emléktáblájuk van helységeinkben (pl. Batsányi Kassán, Csokonai Komáromban és Pozsonyban, Kazinczy Kassán stb.). A második kategóriába azokat soroltuk, akiknek az itteni vonatkozású életműve kevésbé jelentős, mint pl. Madách Gáspár, Rimay János, Szepsi Csombor Márton és mások, de ezek közt vannak olyanok is, akiknek újabban, nemzetiségi kutatóink által feltárt regionális jelentősége megközelíti az első csoportba soroltakét (Amadé László, Czu- ezor Gergely, II. Rákóczi Ferenc és mások). A harmadik csoportba (néhány sortól 25 sorig terjedő szócikk) kerültek a regionális szempontból is kevésbé jelentős írók, akik az összes címszónak több mint 90 százalékát alkotják: Aachs, Ács Mihály egyházi írótól kezdve Zsámboki jános történetíróig. Külön problémát jelentett az 1918-as korszakhatár az olyan írók esetében, akik itt születtek, a műveikben tükröződő élmények jelentős része is hazai vonatkozású, de íróvá már 1918 után és Magyarországon lettek, vagy csak kevés itteni vonatkozású művük van (pl. Arany János Karlovy Varyban, Krúdy Gyula a Szepességben, Kassák Lajos
