Irodalmi Szemle, 1980

1980/10 - Kulcsár Ferenc: Látogatók, Födirat, És, Indián naptár (versek)

Indián naptár

Havas Hold idején didergő sakál vonit jeges prériszélen, ember vacog, ordít az ordas — hószikra villog a szélben.

Éhes Hold havában az ember sápad, sírni támad kedve, óborra gondol, újkenyérre, gyürkőzik, készül a szeretetre.

Varjú Hold napjain álmosan nyújtózkodnak az egek.

Fölfelé tör minden: az ibolya s az ibolyakék fellegek.

Füves Hold idején a kölykök, barna lurkók, vidám pulyák friss fűre futnak, ágaskodnak, nyitogatják az ég kapuját.

Virágos Hold havában gyerekek, bogarak, őzek és madarak sokszáz liliom s millió vadvirág közt száguldanak.

Rózsás Hold éjein titkok nyílnak, és ugatnak sakálok, az égen a hold jós-arca száll — füvek fölött az izzó álmok.

Forró Hold idején a vének múltak tetteit idézik, izmos, szép arcú gyerkőcök hallgatják, a szívük vérzik.

Mennydörgő Hold napjaiban állat, ember gyakran ázik, dohány zöldül, tengeri nő, apraja játszik, nagyja pipázik.

Vadászó Hold havában íjak feszülnek, pattannak idegek, kell az élet — hús, bunda, zsír, dobol a jövő, lüktetnek erek.

Hulló levelek Holdja jött el, virág is, ég is ejti szirmát, emberek, vadak érett csöndben a tél mappáját tervezik, írják.

Hódok Holdja — szúrós szelek borzongnak égen, földön át.

De minden él és épít, sürög — mutatja titkon a holdvilág.

Hosszú éjek Holdja, tél: álmok hava s zöldje, tengere, hitek, regék, jövők borán él a hó, a jég embere.