Irodalmi Szemle, 1980
1980/10 - Kulcsár Ferenc: Látogatók, Födirat, És, Indián naptár (versek)
KULCSÁR FERENC Látogatók Olykor egy-egy jó barátod, eljön egy-egy igaz társad: víz alatt és föld alatt, levegőn, lángon áthalad, por fátyolén általsurran, köd sátrából előlobban, legyőzi a csönd angyalát: korbácsba fonja szíj-haját, a föld és az ég katonáit leöldösi s áll itt, áll itt roggyant lábbal, füstös arccal — félbetörött, véres karddal. És arcom rongyos térképét nézi: hegyek riasztó romlását nézi, látja szemem korbácsolt vizét, földrengéseim gyűrött sebhelyét, tudja, csúfság, szégyen hál velem: a bomlott hölgy, a történelem, megcsalatásom rongyait látja — árvaságom az árvasága. Dermedten, némán könnyezünk, az istenséggel ellenkezünk s egy-egy könny a szemünkből anyaföldünkre legördül... Porlad a földben már mennyi gyémánt! Csönd vitéze, harcosa: nézz ránk! Törekedsz az elmúlásra: nincsen időd semmi másra! Az öröklét megérintett, de elhagyod — leinted. Maradjon örök csak az elmúlásban gyökerező munka: a hibátlan! Ha bomlik ily virág, utódaimra ez szálljon, mint föld a poraimra. ÉS És merni kell ismerni a lélek égő bokrát, erdejét a lángnak, tüzét minden ágnak. És merni kell félni, hogy lehessél bátor sírni a vágytól: kitépni gyökered a didergő halálból. Fölirat
