Irodalmi Szemle, 1980
1980/10 - Búcsú BÁCSKÁI BÉLÁTÓL - Soóky László: Fejfa Bácskái Béla sírja fölé (vers)
SOÔKY LÁSZLÓ [Gulyás József) kettétört gerenda setét ragyogásban kimered a síkból ráül három kucsmás Betlehemből jönnek fogat csikorgatni Gömör tetejébe ütnek három karót arra rászegeznek három holt cinegét tövébe ültetnek ispilángi rózsát csizmájuk sarkával körbedöngölgetik hull a könnyük alá pogányok imája pilinckél az égből ezer fehér pille nagybajszú presbiter üget csigaháton vágja sarkantyúját az égnek véknyába kacskaringós útján búvópatak pörsen három kucsmás vándor hidat ver fölébe szivárványból verik Isten haragjával az egyik pillére sziklába vésetett a másik pillére szárnyatört madárka testvérátok dörög alá a mélységből három levert karón seprűs boszorkányok fölöttük lidércfény ispiláng-bokréta három halott cinke csőrét csattogtatja petrence-lovacskák nyihogása hallik nyakukba akasztva vezérmén csengője petrence-lovacskák játékos patácskák Bácskái Bélára lélekharang kongat „Végre kimondhatod, váratott soká: van honnan szökni, de nincs hová.“ Fejfa Bácskái Béla sírja fölé
