Irodalmi Szemle, 1980

1980/9 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Földes Péter: Így élt Stromfeld Aurél

Földes Péter jelenleg 64 éves, eredetileg színházi újságíró volt, majd életrajzi regények írására specializálta magát. Stromfeld-életrajzát (A túlsó partról) legelőször 1959-ben publikálta, erre támaszkodik az ifjúságnak szánt variáció is. Regényes életrajzot írt még Szamuely Tiborról (Drámai küldetés], Landler Jenőről (Az utca hadvezére), Zalka Mátéról (Zalka Máté élete], azonkívül hadd említsük meg legalább a Villa az Adrássy úton című regényét és Az ősidők regénye című ismeretterjesztő munkáját. Kétszer is kapott József Attila díjat.

Stromfeld Aurél 1878-ban született Budapesten, mérnöki családból. Édesapját gyermekkorában elvesztette, emiatt szűkös anyagi körülmények közt nőtt fel. Ezért a gimnázium negyedik osztályának elvégzése után az akkor még középiskolai jellegű Ludovika Akadémiára jelentkezett, ahol megkapta a gróf Butler-féle alapítvány egyik heilyét. Nem volt tehát gondja ruházatra, szállásra, étkezésre, sőt az alapítvány jóvoltából még némi zsebpénzt is kapott. (Érdemes megemlíteni, hogy az alapítványt tevő Butler gróf azonos azzal, akinek történetét Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényében feldolgozta.) A Ludovika Akadémia a magyar királyi honvédség számára nevelt tiszteket. Itt legyen szabad annyiban helyesbítenem Földes Pétert, hogy a honvédségnek valóban magyar volt a szolgálati nyelve, de a Horvát-Szlavonországból kiegészített és ott is állomásozó alakulatai kivételével, mert ezeknek a hivatalos nyelve horvát volt. Ciszlajtániában is létezett a honvédségnek megfelelő „Landwehr”.

Stromfeld 18 éves korában elvégezve a Ludovika Akadémiát, mint tiszthelyettes kezdi meg szolgálatát a soproni 18. honvéd gyalogezrednél, majd Munkácsra kerül. Három év múlva hadnagy, a világháború kezdetén őrnagy, majd alezredes, később ezredes. A fronton egy hadtestnek a vezérkari főnöke. Felesége, Urbán Adrienne, egy horvát származású tábornok és tiroli nő gyermeke. Sajnos, házasságuk gyermektelen maradt. Az első világháború végén fegyelmezett ezredet hoz haza az olasz frontról, átveszi a Ludovika Akadémia parancsnokságát, majd Böhm Vilmos, amikor hadügyminiszter lett, államtitkári hatáskörrel veszi maga mellé. A proletár- diktatúra kikiáltása után nyugdíjaztatását kéri azért, mert nem akar Pogány népbiztos alatt szolgálni.1 Amikor a román offenzíva megindulása után Stromfeldet visz- szahívják, Pogány már kibukott a hadügyből !és így — a magyar Vörös Hadsereg szerencséjére — nem tud belebeszélni Stromfeld intézkedéseibe. A hadsereg politikai vezetése Böhm főparancsnok, katonai irányítása pedig Stromfeld vezérkari főnök kezében van. A háromszoros túlerővel támadó románokat csak a Tisza állítja meg, a burzsoá csehszlovák hadsereg pedig csak akkor lesz hajlandó beszüntetni az ellenségeskedést, ha a tanácskormány hadserege visszavonul Nógrádverőce — Mátra — Bükkhegység vonalára. Ez pedig Salgótarján és Miskolc elvesztését jelenti. Stromfeld ellentámadásra rendeli a vörös csapatokat, amelyek a tokaji hídfőből rohamozó románokat a Tisza mögé vetik vissza, Miskolcról Kassán és Eperjesen át Bártfáig hatolnak, a nyugati frontszakaszon pedig átlépik a Garam vonalát. Ez volt az ún. „északi hadjárat”, amelynek törénetét a párizsi katonai akadémián is tanították.

A csapatok visszavonása után Stromfeld otthagyta állását és feleségével együtt Siófokra távozott szabadságra. A szerző megemlíthette volna, hogy a siófoki proletár fürdőgondnokság csak az ott állomásozó II. hadtest parancsnokának erélyes közbelépésére volt hajlandó szobát adni Stromfeldnek. (A hadtestparancsnokot Pogány Józsefnek hívták. Az egykori ellenfél jobban megbecsülte Stromfeldet, mint a hatalmát élvező siófoki kis karrierista ...)

Stromfeld további életútja 1927. október 10-én bekövetkezett haláláig az exponált foradalmáré. Azt a polgári politikust, aki a temetésén „az utolsó magyar győzelmes hadvezérének nevezte, dr. Nagy Vincének hívták és a Berinkey-kormány belügy1 Dr. Ágoston Péter helyettes külügyi népbiztos a Forradalmi Kormányzótanács első üléséről (1919. március 22.) készült föl- jegyzésében helytelenítette, hogy a hadügyminisztérium élén jól bevált Böhm Vilmost áthelyezték a szocializálási népbiztossághoz, a hadügyi népbiztos pedig Pogány József lett, „aki dezorganizálta a hadsereget, s most neki kell megszerveznie, mert hiszen háborúra készülünk”. (Magyar Tudományos Akadémia kézirattára, Bp. MS 50601c.] — Pogány, dacára bölcsészdoktori oklevelének, a világháborúban káplárságnál tovább nem vitte. (A szerző megjegyzése.)