Irodalmi Szemle, 1980

1980/9 - NAPLÓ - Szoberényi Zoltán: Mártonvölgyi László köszöntess

Tóth Árpád és mások szlovákiai vonatkozásait, kapcsolatait. A forrástól a torkolatig követi a Nyitra folyót, hogy fel- gyűjthesse a még élő rege- és monda- anyagot. A szlovák, német és magyar lakosság körében végzett kutatás egy kötetnyi történetet eredményezett, amelyek

— a szerző szavai szerint — „a történelmi tények és a mesetermő fantázia különös konglom3rátumai”-ként segítettek elmélyíteni a szlovákiai magyarság tájszeretetét, történelmi tudatát.

Minden jelentősége mellett mégsem a közírás -emeli Mártonvölgyi László munkásságát irodalomtörténeti rangra, hanem egy könyvkiadói vállalkozás, amelyet nyitrai írótársával, Dallos Istvánnal hoztak létre a harmincas évek második felében. Az utókor csak elismeréssel adózhat a két fiatal író bátorságának, akik minden anyagi támogatás nélkül, rendkívül súlyos gazdasági és politikai helyzetben megalapították a Híd — Szlovenszkói Magyar Irodalmi Társulatot. S önerejükből, pusztán az irodalomkedvelők támogatásában bízva olyan kiadói programot valósítottak meg, amelyhez foghatót nem találunk a két háború közötti csehszlovákiai magyar irodalom történetébsn. Eszmei-művészi célkitűzéseik jellemzőjeként a Híd nevet választották, ezzel is kifejezve, hogy a szlovákiai magyar írók összefogása mellett a szlovák—cseh—magyar kulturális és irodalmi közeledést is szorgalmazzák. A legnehezebb időkben, 1935 és 1944 között 19 kötetet jelentettek meg. Legragyogóbb antológiája négy kötetének megjelentetése volt. Ebben kísérletet tettek az egész csehszlovákiai magyar irodalom szintézisének megteremtésére, valamint a hazai műfordítók segítségével a szlovák és cseh irodalom bemutatására. A negyedéves időközönként megjelenő kötetek első és utolsó darabja a hazai magyar írókat (a híd két pillére), a közbülső két kötet egyrészt a Szlovákiából elszármazott magyar írókat, másrészt a szlovák és a cseh irodalom kiemelkedő értékeit mutatta be az olvasóközönségnek. A kiadói vállalkozás jelentősége különösen a háborús években fokozódott. Szervezői mindent elkövettek, hogy a bécsi döntést követően a számában erősen megcsappant szlovákiai magyarságot értékes olvasmánnyal lássák el. A felszikrázó nacionalizmus, a szlovák fasizmus tobzódása közepette megjelentették Mártonvölgyi László két kötetét: Zarándokúton a Kárpátok alatt (1940); Emlékek földjén (1941). Az elsőben a magyar irodalom szlovákiai kapcsolatait, kulturális és történelmi emlékeket feldolgozó írásai kaptak helyet, a másodikban összegyűjtött regéit-mondáit tette közzé. Mindkét kötet írásai jellegüknél fogva a béke- és szabadságszeretet, a szülőföldhöz való ragaszkodás eszméit erősítették az olvasókban, s közvetve az elnyomók elleni küzdelemre bíztattak. S mikor a fasiszta államhatalom minden magyar nyelvű folyóiratot betiltott Szlovákiában, a Híd megkísérelte pótolni a hiányt. Rendszertelen időközökben — hogy a hatósági rendeletet kijátsszák — megjelentették a Magyar Album című kiadvány tíz kötetét. Olvasmánnyal látták el így egyrészt a szlovákiai magyar olvasókat, másrészt nyomda- festékhez juttatták a hazai és a szomszédos országokban élő haladó magyar írókat. A római számokkal jelölt, egyenként kb. 100 oldalas kötetek belső elrendezése a folyóirathoz hasonlított. Állandó rovataik ssgítségével igyekeztek felölelni a kulturális és irodalmi élet minden területét. Az egyre szigorodó cenzúra és politikai nyomás ellenére megkísérelték átmenteni a Híd eredeti eszmei-művészeti célkitűzéseit: a haladó eszmék, a kulturális közeledés gondolatának terjesztését. Rendszeresen közölték a cseh, a szlovák, ill. a szlovákiai, erdélyi, bácskai és magyar- országi haladó magyar írók műveit. Munkásságukra jellemző, hogy az évforduló alkalmával cikket közöltek józsef Attila halálának körülményeiről, elhanyagolt sírjáról, s megjelentatték a Mondd, mit érlel ..., az Eperfa és a Mama című verseit.

A Híd-at elsodorta a háború pusztító örvénye, de eredményeinek legjavát haladó hagyományaink értékei között kell szá- montartanunk.

Mártonvölgyi László gyorsan aktivizálódott a „jégtörő és gyümölcshozó Február” után. Felelevenítette és közzétette kultúrtörténeti írásainak legjavát, gyakori munkatársa lett csaknem minden magyar nyelvű hazai lapnak. Főként koncertekről, kiállításokról és más kulturális eseményeké ről ír tudósításokat, de figyelemmel kíséri társadalmi életünk minden fontosabb mozzanatát. Az idő haladtával sem lankadnak alkotói energiái, napjainkban két kötetnyi kézirata vár kiadásra. Kívánjuk, hogy még sokáig olvashassuk nevét lapjainkban.

Szeberényi Zoltán