Irodalmi Szemle, 1980
1980/1 - FIGYELŐ - Mészáros László: Ami a jegyzőkönyv mögött van
képezi. Még bizonyos motívumoknak (határidő, átadás, jegyzőkönyv és mások j a rokonsága is kimutatható a három mű között. Mielőtt rátérnénk a dráma témájára, megpróbáljuk felvázolni a „termelési dráma” fogalmához kapcsolódó kérdéseket. Ez ,a drámatípus az ötvenes években keletkezett a Szovjetunióban, és hamarosan a többi szocialista országba is eljutott. Ebben .a színpadi formában csak az olyan emberi viszonyoknak jutott hely, melyek közvetlenül a munkához kapcsolódtak. A hatvanas években törvényszerűen új hősök kerültek előtérbe és a termelési dráma visz- .szavonulásra kényszerült. A hetvenes évek •elején viszont olyan hősök jelennek meg, akik már nem csupán a termelési gépezet .csavarjaként léteznek, hanem önálló értelemmel és érzelmekkel megáldott lényeket képviseltek. Olyan egyéniségeket, akik nem csupán egymással, de a gépezettel is konfliktusokba kerültek (Bokarev, Dvorec- kij, Gelman és mások műveiben). A kérdés tehát az, hogy a „termelési dráma” — tágabb összefüggésekben természetesen a termelési tematika — felújításáról, megújhodásáról, vagy kimondottan reneszánszáról van-e szó. Vagy valami egészen másról? A kérdést mindenekelőtt drámaelméleti- )eg (irodalomelméletileg) és szociológiailag kell tisztázni. Az egyszerű ember, a kisember a mitológiai lények, királyok és nemesek után a polgári naturalista drámában jelent meg először színpadi főszereplőként. Az abszurd drámában és válfajaiban mintha „levitézlett” •volna „az utca embere”. Ugyanakkor kézzelfogható realitás, szociális jelenség, valamint vitathatatlan szociológiai tény, hogy az ember élete legjelentősebb részét a munkahelyén, munkában éli le. A munka tematikája tehát törvényszerűen kerül a művészetbe és a színpadra. Az érem másik oldala természetesen a művészi minőség kérdése. Nézetem szerint erre megkülönböztető jegyként a „publicisztikai” jelzőt kellene használnunk, hisz ez más művészi ágaknál és formánál is bevált. Tehát, az időszerű, az agitáló, az azonnali állásfoglalásra kényszerítő művet, amely viszont esztétikailag nem eléggé megformált, a publicisztikai jelző illeti meg, míg a tematikai meghatározása — fantasztikus, lélekelemző, érzelmes; valamint termelési, gazdasági tárgyú — önmagában véve nem iartalmaz művészi értékelést. Az előzőek értelmében Gelman legújabb művét nem publicisztikai, hanem művészi igénnyel megírt termelési tematikájú drámának tartjuk. Az azonos, vagy hasonló témájú művek halmazából Gelman műve már azzal is kiemelkedik, hogy nála a munka, a termelés, a gazdasági mechanizmus bemutatása nem pusztán ürügy, hanem szerves háttér, mely motiválja és meghatározza a hősök cselekedeteit. A darab meséje egyszerű. Egy háromtagú kollaudációs bizottság úgy száll fel a gyorsvonatra, hogy nem írta alá a péküzem átadásáról szóló jegyzőkönyvet, mert bár az üzem már gyártja a kenyeret, az építkezés nincs egészen befejezve. Az utolsó pillanatban egy háromtagú „ellenbizottság” száll fel a vonatra, melynek az a célja, hogy valamilyen módon megszerezze az aláírásokat. A darab színhelye a gyorsvonat két kupéja és folyosója, cselekménye pedig az egymást-meggyőzés folyamata. Sindin, az ellenbizottság vezetője — a darab tulajdonképpeni főszereplője — „az egyik bizottság olyan, mint a másik” jelszóval az ajkán lát munkához. Bőröndjéből márkás italok kerülnek elő, ügyesen megismerkedik a kollaudációs bizottság tagjaival, majd felesége születésnapjára hivatkozva a saját fülkéjükbe invitálja őket. A jegyzőkönyvet azonban rossz pillanatban veszi elő; az elvhű Gyeviatov megsértődik, majd az egész bizottság távozik, bár egyikük, Szemionov minden további nélkül hajlandó lett volna aláírni a jegyzőkönyvet. A darab második részében, a meggyőzésharc második menetében, Sindin arcáról lehull a mókamester maszkja. Lépésről lépésre feltárja Gyeviatov előtt, hogy nem csupán az építkezésről van szó. Grizsiluk, a tröszt igazgatója, az építkezési vállalat vezetője — Jegorov — ellen akarja felhasználni az aláíratlan jegyzőkönyvet. Gye- viatovnak rá kell döbbennie, hogy az ő elvhűségével Grizsiluk és társai manipulálnak. Amikor azonban hajlandó lenne aláírni a jegyzőkönyvet, Szemionov lép visz- sza, mert ő erre titkos parancsot kapott Grizsiluktől. Közben a vonat befut az állomásra és a jegyzőkönyv, aláíratlan marad ... A darab első részében Gelman vígjátéki hangnemben, csipkelődve mutat rá a jelenkori szocialista társadalom és gazdaság néhány jellegzetes fogyatékosságára és hibájára (selejtes áruk, protekció, megvesztegetés és hasonlók). Ezeket az alapjábam véve közismert rendellenességeket kipel
