Irodalmi Szemle, 1980
1980/1 - FIGYELŐ - Mészáros László: Ami a jegyzőkönyv mögött van
lengérező „bemondásokra” gyakran nyílt- színi tapssal reagál a közönség. A darab második részében viszont már jobban oda kell figyelnünk, hogy megértsük az író üzenetét. Előző műveihez viszonyítva Gel- man most sokkal élesebben szól a problémákról és sokkal határozottabban mutat rá a bűnösökre. A Prémiumban tulajdonképpen az építkezésen eluralkodott szervezetlenség és rendellenesség a bűnös. A Visszajelzésben Nurkov és Okunyev bűnösnek találtatnak ugyan, de inkább csak az a bűnük, hogy nem figyeltek eléggé oda az eseményekre. A Mi, alulírottak Grizsi- lukja azonban nemcsak a trösztön belül birtokolja — és bitorolja — a hatalmat; kapcsolatai vannak még a területi pártbizottsággal is. A kellemetlenkedőket különféle mesterkedésekkel állítja félre. Azért ítélte bukásra Jegorovot is, mert veszélyes ellenfelet szimatolt meg benne. Azért, mert Jegorov igaz ember. Mert Jegorov a munka embere, olyan egyéniség, aki műveket hagy maga után. Gri- zsiluk viszont csak a mutatók embere, a látszatmegoldások híve, Potyemkin kései utóda. E két embertípus szembeállításában rejlik a darab alapkonfliktusa. Az a drámaíró Gelman frappáns megoldása, hogy Grizsiluk és Jegorov tulajdonképpen nem szerepelnek az összetűzésben (és csak egy problematikus emlékjelenetben tűnnek fel néhány mondatnyi replika időtartamára). A két ellenfél táborait a darab jellemei képviselik. Sindin az a lelkesedő, tennivágyó fiatalember, aki a köz érdekében még a saját családi boldogságát is kockára teszi. Szöges ellentéte az óvatoskodó, meghunyászkodó Maliszov, aki az egészen nyilvánvaló igazságok mellett sem mer kiállni. Szemionov látszatra jópofa alak, valójában a grizsilukok hűséges kiszolgálója, testőre. Gyeviatov rendkívül érdekes figura, azt az elméletileg elvhű embert példázza, aki a gyakorlatban gyakran képtelen tájékozódni a grizsilukok és je- gorovok között dúló harcokban. Rádöbbent bennünket arra, hogy a valóságtól elszakadó elvhűség a lemondás és a megalkuvás egy formája lehet. Dramaturgiailag nem hibátlan Gelman drámája. Két átgondolatlan vonását, elemét említeném föl. Az első az, hogy a tulajdonképpeni cselekmény csak a két bizottság hat tagja között zajlik le, holott a vonat helyszíne eleve felkínálta a kívülálló figura bekapcsolódását is. Tehát az olyan jellemét, aki közvetlenül nem érdekelt ugyan a történésben, de közvetve, társadalmilag igen. A másik átgondolatlan mozzanat a már említett emlékkép. Amikor Sindin a Grizsiluk és Jegorov közötti ösz- szetűzés lényegét igyekszik feltárni Gyeviatov előtt, a két ellenfél a színen megjelenve egymás szemébe vág néhány mondatot. Ez a felidézés némileg meggyorsítja ugyan Sindin elbeszélését, rontja viszont a darab mondanivalójának általános érvényét. A figurák konkretizálása (megjelenése) mintha azt sugalmazná, hogy íme a két kivétel Grizsiluk és Jegorov. A valóság viszont az, hogy grizsilukok és jegoro- vok többen vannak, mindegyik más névvel és más fizimiskával. A darab hatását fokozná, és jelentését is általánosíthatná, ha ezek az emlékfigurák nem jelennének meg a színen. Ha Sindin például szerepjátszással jelenítené meg őket. A grlzsiluk-jelenség általános voltát bizonyítja tulajdonképpen a darab befejezése is: a jegyzőkönyvet nem írják alá. Nincs happy end, nincs feloldozás, nincs megnyugvás, nincs magasztos fölemelkedés. A modern katarzis nyugtalanságot idéz elő. És erre van szükségünk. Mészáros László HELYREIGAZÍTÁS 1979. októberi (8.) számunkban közöltük Bn egyszerűen csak szerettem a balladákat ... címmel Hodek Mária beszélgetését Vargyas Lajossal, amelybe az interjúkészítő hibájából több zavaró pontatlanság is becsúszott. Ezek közül a leglényegesebbek: Hodek Mária állításaival ellentétben Vargyas Lajos nem akadémikus, csupán akadémiai intézetben dolgozik tudományos tanácsadóként; nincs nyugdíjazva, az interjúben említett ritmuskönyve vitáján sem Uy- lyés Gyula, sem Kodály Zoltán nem szólaltak fel, nem is tehették, hiszen nem voltak a résztvevők között, csupán a programban szerepelt a nevük. A tévedésekre annak következtében került sor, hogy Hodek Mária elmulasztotta az interjú autori- záltatását Vargyas Lajossal. Ezúttal kérünk elnézést olvasóinktól és Vargyas Lajostól. A szerkesztőség
