Irodalmi Szemle, 1980
1980/9 - FÓRUM - Kmeczkó Mihály: Álom Tivadar hadparancsa ügyében
rendezői szempontokat, mert nyilvánvaló, hogy a rendezőt az a sztori, az a sejtelmes álomszerűség, azok az emberi kapcsolatok és szituációk vonzották, amelyekről feltételezte, hogy — a képességeinél fogva — hatásosan meg tudja eleveníteni őket a színpadon. Mindenekelőtt úgy, hogy hű maradjon az eredeti művek alaphangulatához, és amellett ne legyen konvencionális, sablonos; hogy ne egy maradi, simán gördülő, egyszerű történetet produkáljon, a második világháború idejéből, hanem ehelyett egy — a MATESZ Thália Színpadán szokatlan poétikájú — modern, igényesen szőtt, sok váltással pergővé tett, egy kicsit összekuszált, külső és belső történéseket megjelenítő, egyszerre több síkban érvényesülő és ható eseménysorozatot állítson színpadra úgy, ahogy az emlékképek jönnek-mennek lelki szemeink előtt: elmerülnek, ismét felbukkannak, s olykor-olykor lerohannak minket — egyszóval (úgy), hogy a néző lelki mozgékonyságát is igényelje és próbára tegye, hogy együttérzésre és közös gondolkodásra, s a helyes összefüggések megkereséséra — megtalálására — serkentsen.” Szigeti: „Szűcs János túlnyomórészt sikertelenül oldotta meg még a viszonylag hálá- sabb feladatokat Is.” Mačugová: „... A legnagyobb azonban a rendező érdeme, akinek a — kisebb-nagyobb (és főleg eltávolítható) hibák ellenére — határozottan sikerült elmélyülten és meggyőzően, élénk színekkel, költői erővel, magával ragadóan és politikailag elkötelezetten megvalósítania egy színpadi produkciót...” Szigeti: „A végleteket fölmutatva: az irodalmi színpadi ellaposodott formanyelvtől az irodalmi felolvasóestig sok mindennel manipulált — helyenkként zűrzavarosam Ahelyett, hogy a sokszor alig megfogható benső mozzanatokat, a szellemi működés és érzelemvilág inkább sejtett mint ismert állapotait igyekezett volna megvilágítani, a kliséemberkét tolmácsolta, klisészerűen.” Mačugová: „A rendezői koncepció és az erre épülő inszcenáció a lírai realizmus jegyében fogant. Rácz Olivér műveinek világa és stílusa annyira bensőséges és költői, a metaforák oly mértékben magukkal ragadják érzésvilágunkat — és Álom Tivadar (groteszk kifejezései élve) olyan racionálisan és céltudatosan álmodozó —, hogy színpadon is csak érzékeny, poétikus eszközökkel lehet megfogalmazni, illetve konkretizálni a mondanivaló lényegét, különben megölnénk azt, ami a művet széppé és annak gondolatiságát meggyőzővé teszi... A darab epizódláncolata, eseménysorozata — egyszóval a történet, amely szomorkásan-szép hangulatot áraszt — hatásos ritmusban, rendezőileg leleményes, néha meglepően ötletes formai megoldásokban zajlik... Szellemesen van megoldva a helyszínváltozás ...” Szigeti: „Álom Tivadar életéről Rácz Olivérnek kellett volna színművet írnia, s nem a két társszerzőnek színházi felolvasó estet kreálnia ...” Mačugová: „A Rácz — Szűcs — Kmeczkó — (igazán nem mindennapi) produkció tehát színpadilag valóban érdekes és a két társszerző eddigi praxisa szempontjából mindenképpen figyelemre méltó — új kifejezési eszközöket felvonultató, új kifejező- erővel rendelkező — művészi tett.” Szigeti: „Micsoda és kicsoda maga ezen a rivaldán? ... tény, hogy nem az a fajta színpadi hős, akiről érdemes lenne karakterológiai tanulmányt írni... Mert mit cselekedett, kedves Álom Tivadar? Viszonylag elegáns zakójában a színre lépett..., közben néhányszor mundért is öltött, de a végén ismét zakóban díszelgett...” Mačugová: „... Hernádi Tivadar... — apró kosztümváltással — Álom Tivadarnak, a történet hősének bőrébe bújik, hogy a felvidéki magyar értelmiséginek legfontosabb életszakaszait tárja elénk ...” Szigeti: „... a nézőtéren ... kétszáznéhányan nézik az ön kllsévergődését, és klls- télyre áhítoznak, mert az felüdít...” mert a színpadon „... csak az történhet meg, aminek meg szabad történnie ... a darabszerkesztés ... szerint... ön ... kedves Álom Tivadar... elmondta, milyen szép és jó ebben a városban élni, ... s mindezt persze azért, mert a színház ezzel a darbbal köszöntötte a várost 750. születésnapján. ... erőltetett a darab végkifejlete ...” Mačugová: „A Megtudtam, hogy élsz című regényből és az Alom Tivadar hadparancsa című novellafüzérből montázsolt színdarabnak ugyanaz a címe, mint a novelláskötet címadó írásának, ami azt jelenti, hogy a dramatizáció szerzői ennek a bizarr alkotásnak a mélységesen humánus, háború- és erőszakellenes mondanivalójára helyezték a legnagyobb súlyt, ezt választották a darab alapgondolatául. »Tehát parancsolom:
