Irodalmi Szemle, 1980
1980/9 - FÓRUM - Kmeczkó Mihály: Álom Tivadar hadparancsa ügyében
két — legalábbis megközelítően — csak úgy lehet megítélni, ha történetiségében és távlataiban, — tehát egy dialektikus folyamat részeként szemléljük. A szépirodalmi műnemek közül sajnos drámaírásunk a legfejletlenebb. A két világháború között és a második világháború idején nem hozott létre számottevő színpadi művet. (A termés túlnyomó hányada a szalonvígjátékok kategóriájába tartozik.) Az 1950-ben alapított — és 1959-ben feloszlott — Állami Faluszínház (Štátne dedinské divadlo) magyar tagozata egyetlen drámát sem mutatott be hazai magyar szerzőtől. A Magyar Területi Színház 1952. október 1-én alakult. Az eltelt huszonnyolc évad folyamán 22 alkalommal tűzött műsorára csehszlovákiai magyar szerző tollából származó színpadi alkotást. Ezek közül 19 színjáték ősbemutatója a MATESZ-ban volt. (Dávid Teréz Bölcs Johannáiét a brünni Szatirikus Színház mutatta be először, Dódi- ját pedig új betanulásban is műsorára tűzte színházunk, csakúgy, mint Egri Viktor Ének a romok felett című drámáját.) Ebben a munkában nincs módom terjedelmesebben írni a csehszlovákiai magyar szerzők színpadi műveinek ősbemutatóiról. Fontosnak tartom viszont megjegyezni, hogy ezekre zömmel az utóbbi évadokban került sor. Az is tudnivaló, hogy a MATESZ-nak az első húsz évad folyamán nem volt olyan munkatársa, aki megfelelő kapcsolatot tartott volna fenn hazai magyar szerzőkkel, és gondoskodott volna arról, hogy drámaírásunk „gyéren csörgedező patakja” ki ne apadjon. így az első — ösztönös, illetve természetes — kirajzást (Egri Viktor, Dávid Teréz, Siposs Jenő, Lovicsek Béla) nem követte újabb. A további próbálkozók megrekedtek, és ma azt kell megállapítanunk, hogy drámairodalmunknak nincsen középgsnerációja. Ezért színházunk egyik fő feladata jelenleg az, hogy minél több fiatal drámaíróval (és jelölttel) teremtsen egészséges, gyümölcsöző és perspektivikus kapcsolatot. Röviden: a harmadvirágzás drámairodalma fáziskésében van költészetünkhöz és prózaírásunkhoz képest. Pontosabban: (alaposan megkésve) még mindig csak a gyökér- mélyesztésnél tart; más szóval élve: a fészekrakásnál. Sajnos, gyökerek nélkül nem lehet lombot ereszteni, sem gyümölcsöt remélni. A fejlődésnek ebben a szakaszában időre és türelemre van szükség. Ami a számszerű növekedést illeti, az utóbbi időben örvendetes változás állt be. Amennyire módunkban áll, siettetni próbáljuk az időt, hogy a mennyiségi változás mielőbb minőségi változásba menjen át. Amit tehát Szigeti László írásából hiányolunk, az elsősorban a dialektikus szemlélet- mód, másodsorban az ősbemutatót megillető elmélyült elemzés, amely nyilván más végeredményhez vezetett volna, mint amire a Levélféle Alom Tivadarhoz című reflexió írója jutott. (A körültekintő kritikus véleménye valóban homlokegyeneset más álláspontot tükröz, mint amellyel Szigeti László azonosult.) 3. A „főpróba hét” valamelyik napján ún. átvételi bizottság tekinti meg az előadást, amely végső soron eldönti, megtartható-e a bemutató, vagy el kell halasztani. Elhalasztásra akkor kerülhet sor, ha a színháznak nem sikerült valóra váltania a darabbal kapcsolatos elképzeléseit, amelyek a dramturgiai-rendezől koncepcióban fogalmazódnak meg. Az Álom Tivadar hadparancsa című inszcenációnk a kitűzött időpontban s a dramaturgiai tervben felvázolt koncepció értelmében került bemutatásra. így látta ezt az átvételi bizottság is, amelynek tagjai részben a színház képviselői, részben felelős beosztású külső munkatársak. Színházunk (pártatlan és elfogulatlan) külső munkatársakat (hivatásos kritikusokat) kér fel egy-egy inszcenáció értékelésére. Az objektív értékelés legalapvetőbb feltétele (a szakmai felkészültségen túl) természetesen az, hogy az értékelő alaposan megismerkedjen a színjátékkal (illetve a színpadi átirat alapjául szolgáló epikus művel vagy művekkel), továbbá a dramaturgiai-rendezői koncepcióval, információkat szerezzen a mű színpadra állításának folyamatáról és ne csak egyszer (a bemutató alkalmával) nézze meg az előadást, hanem tekintse meg a bemutató előtt (a főpróba hét folyamán) és a bemutató után is. Csak ezután készítheti el minden szempontra kiterjedő szakmai értékelését. Az Álom Tivadar hadparancsa című inszcenációnk értékelését Gizela Maeugová dramaturg és színikritikus, a Színházi Intézet munkatársa végezte el — természetesen
