Irodalmi Szemle, 1980
1980/9 - Moyzes Ilona: Űr, Cellafalak, Szürke színek szárnyán (versek)
MOYZES ILONA Or Házamban üresek a szobák, értéke nincs, kifosztották. Az alkony támolyog faltól falig, ma sírva bukik le a nap. Felnézni sem merek . .. Hallgatnám az Időt: nem ketyeg. Fonák irigyek, bajt hozók, intézték dolgom, s kertem benövi a bozót. Kapum mélység, tátott torkú, sötét nyeli, nyalábolja, a küszöbét át nem lépi többé vendég. Indulnék tolvajok nyomában ... Ha mennék is, merre tartsak? Homokkal szórta az utat a szél... Cellafalak Szerelmünk tőrbecsalt madár vergődése, bordaközi rabság, kétszer kettő négy bennük a tér. Ennyi. Nem fér el bennük semmi. Nem fér el bennük az ágyunk, válunk. Mennénk is, nem is ... megállunk, csodára várunk még, ami szerelmünk visszacsalja. Az izzást keressük, tűzmadarát az ölelésnek s minden, minden csak ráadás a jajra és megbukik az erőszakos remény.
