Irodalmi Szemle, 1980

1980/8 - FIGYELŐ - Vajda Géza: Gondolatok egy zenei írás nyomán

tünk további összetevője kórusmozgalmunk, (melynek legjelentősebb képviselője a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara), továbbá a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának zenei műsorai. Hivatásos zenei együttesünk nincs, de részben ide sorolhatók a MATESZ zenés darabokkal való próbálkozásai. Magyar zeneműveket (is) komponáló szerzőink aránylag kevesen vannak: Szíjjártó J., Rajter L., Dobi G., Szakái G., Zemanov- ský A., s a közelmúltban elhunyt Németh- Šamorínsky I.

A felsorolásnak ezzel végére is értünk. Leszögezhetjük: úgy, ahogy nem létezik például intézményes hazai magyar tudományos élet, ugyanúgy nincs zenei élet sem. Más kérdés, vajon szükség volna-e a zene különböző műfajait felölelő intézményes zenei élet megteremtésére, tekintettel a magyar nemzetiségűek számára és a zene integráló, s nyelvhez nem minden esetben kötődő voltára. (Vő. a romániai magyarsággal, melynek van operatársulata).

Ha tüzetesebben megvizsgáljuk 1918 utáni zenei életünket, megállapíthatjuk, hogy csehszlovákiai magyar zenekultúra sosem létezett. A múltban történt néhány lépés ennek megteremtésére (pl. a Masaryk- akadémia zenészeinek próbálkozásai a harmincas években), de a társadalmi változások és a magyarok viszonylagos igénytelensége ezt nem tette lehetővé. A szlovákiai magyar zenei élet (melynek akkori legjelentősebb képvisslői Albrecht Sándor és Németh István László voltak) a magyar zene hatása alatt állt, de a szlovák zene közelében fejlődött. így különbözött ugyan mindkettőtől, de önálló zenekultúrát nem alkotott.

3. Térjünk most vissza alapproblémánkhoz, s vegyük sorra, kik segíthetnének zenei tájékozódásunk fejlesztésében, zenei ismereteink elmélyítésében, zenei életünk fellendítésében:

a) a Zene- és Színművészeti Főiskola zeneelméleti karának végzett diákjai,

b) a Komenský Egyetem Bölcsészkara zenetudományi tanszékének végzettjei,

c) a pedagógiai főiskolák zenei tagozatának végzett növendékei,

d) a konzervatóriumok diákjai ill. végzettjei,

e) s végül, de nem utolsósorban az egyes zenekarok és színházak állandó tagjai.

A felsorolt iskolák utóbbi években végzett diákjai közül magyar nemzetiségűek az alábbi intézményeknél nyertek elhelyezést: Slovkoncert, a Csehszlovák Televízió, a Szlovák Nemzeti Múzeum, a Komenský Egyetem Bölcsészkara, a Zene- és Szín- művészeti Főiskola, a Bratislavai Konzervatórium, a Szlovák Nemzeti Színház, a Szlovák Művészeti együttes, a Városi Kul- túr- és Művelődési Ház, az Egyetemi Könyvtár Liszt-kabinettje stb. Szinte az összes szlovákiai zenekarnak van magyarul beszélő tagja is, aki alkalomadtán beszámolhatna hangversenyekről, külföldi hangversenykörutakról, a zenekarral kapcsolatos munkáról stb. (Szlovák Filharmónia, a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekara, a Szlovák Nemzeti Színház Operatársulatának Zenekara, a Szlovák Kamarazenekar). Hasonló a helyzet Kassán, Besztercebányán és Zsolnán is. Feltételezhető, hogy például egy zenekari játékosnak nincs nagy készsége zenei cikkek írásához. Ogy vélem azonban, ha sikerülne a felsorolt zenei intézmények és testületek tagjainak csak egy részét is bekapcsolni a tudósítói munkába, ez nagyban elősegítené zenei tájékozódásunkat. Persze, ez nem azt jelenti, hogy az esetleges jelentkezőknek csak az Irodalmi Szemle adhatna teret. Konkrét nevek említését nem tartom fontosnak, de munkahelyük felsorolásával is bizonyítani szeretném, hogy a magyar nemzetiségű, vagy a magyar nyelvet bíró zenészek (akik számításba jöhetnének a tudósítások szempontjából), milyen fontos láncszemét képezik a szlovákiai zenekultúrának.

4. E rövid eszmefuttatásban sok részlet- kérdésre nem térhettem ki. Visszatérve az említett zenei íráshoz leszögezhetjük, hogy zenéről szóló, zenével foglalkozó írásaink, tanulmányaink, ha szerény számmal is, de vannak. Hogy konkrét példával szolgáljak, magamról szólok: szakdolgozatomat Adalékok Pozsony zenei életéhez 1918—1938 (alcím: Magyar zenészek és zenetársulatok tevékenysége a korabeli magyar sajtó tükrében) címmel írtam szlovák nyelven. Rövidített formában a közelmúltban adtam elő a CSEMADOK pozsony-óvárosi szervezetének tagsága számára. A dolgozat kritikával foglalkozó részét az 1980-as Bratislavai Zenei Ünnepségek keretében megrendezett muzikológiai konferencián fogom előadni. Jelenleg a tavaly elhunyt Kodály-tanítvány, Michal Vilec zeneszerző hagyatékán dolgozom, s az erről szóló ta