Irodalmi Szemle, 1980
1980/8 - FIGYELŐ - Vajda Géza: Gondolatok egy zenei írás nyomán
zetniük. A társadalomtól való teljes elszakadás — ezt az író érzékelteti is — lehetetlen, mert részint emberi közösségben élve — a gazdasági, pszichikai stb körülmények folytán — egymásra vagyunk utalva, részint pedig azért, mert a rend és az anarchia, az egyén lehetőségei és az egyén követelései közti viszonylagos egyensúly felbomlásával egyúttal maga a szabadság is veszélybe kerülhet. Pavese tehát eljutott a társadalom sokszínűségének hiteles ábrázolásáig. Ehhez a hitelességhez hozzájárul az is, hogy hősei egyes szám első személyben kalauzolják az olvasót. A nyelvet nyelvjárási szavakkal felszabadítja zártságából. Az időrend sem túlságosan fontos Pavese számára. Ogy tetszik, mintha arról beszélne, ami éppen eszébe jut. Ez a látszólagos zűrzavar aztán végül mégis harmóniába rendeződik. A konfliktusok regényeiben nem lelket felkavaróak, hanem olyanok, amilyenek mindennapi életünkben számtalanszor előfordulhatnak, s éppen ezért a végkifejletük sem megrázkódtató ... Pavesének ugyanis nincs szüksége arra, hogy az olvasóban félelmet, szánakozást, vagy részvétet váltson ki. Nem akar meghökkenteni, talán még azt sem akarja, hogy hőseivel azonosuljunk, csupán csak elbeszélni, ábrázolni akar. Az író asszociatív készsége is teljes egészében megvalósul. Belbo — a szülőföld, Torino, Genova, Amerika (Kalifornia) színes kavalkádként jelenik meg regényeiben. Számunkra belőlük nem a városok bemutatása élvezetes, hanem az agyban megjelenő pillanatfelvétel. S mindent tárgyilagosan, a gúny vagy a tréfa legkisebb jele nélkül ábrázol. Cesare Pavese bevezette regényeibe az „eseménytelenséget”, tágabb teret engedve így a szereplők gondolatainak jelentéséhez. S mindezt az író roppant, túlfeszülő érzékenységével lehet magyarázni. Meg a magányosságával, amire kissé saját magát is kárhoztatta visszahúzódó, szótlan, nehezen oldódó természetével... Varga József Gondolatok egy zenei írás nyomán Az Irodalmi Szemle 1980/1 számában közölt zenei írás (Cselényi László: Hangversenyekről, zenei könyvekről, hanglemezekről) késztetett arra, hogy hazai magyar zenei életünkkel kapcsolatos gondolataimat papírra vessem. Cselényi felhívásának nagyon megörültem, s remélem, több hazai zenészt sikerült megszólaltania cikkével, főleg annak „Utószó-féle” című fejezsté- vel. 1. Zenei tájékozódásunk színvonalával valóban nem lehetünk elégedettek. Az Oj Szóban, a Nőben, a Hétben és az Űj Ifjúságban jelennek meg zenei írások, meglehetősen rendszertelenül. Ezek általában hangversenybeszámolók, vagy zeneszerző- évfordulókat, ritkábban hanglemezeket ismertető írások a nemrég elhunyt Havas Márta; Schlosser Klára, Sági T. Tibor, Cselényi László tollából. Az utóbbi időben új nevek is felbukkantak: Hulkó Márta, Simon Mária, Csukás Zsolt. Hazai zenecikkíróink névsora ezzel szinte be is zárul. Kissé irigykedve figyeltem hazai magyar néprajzosainknak a közelmúltban lezajlott vitáját az Űj Sző pénteki és vasárnapi számaiban. Milyen jó lenne — gondoltam — ha mi, zenészek is közelebb kerülhetnénk egymáshoz (és a közönséghez), akár egy ilyen vitasorozat kapcsán is. Igaz, mi nemcsak tizenegynéhányan vagyunk, ennek ellenére (s talán éppen ezért) szükségesnek tartom az egymás közötti szorosabb kapcsolatot. 2. Vizsgáljuk meg, ki ős mi képezi a hazai magyar zenei életet. Elsősorban a népzenei mozgalom, melynek fő irányítója a CSEMADOK. Ide sorolhatjuk a széles tömegeket aktivizáló fesztiválokat (Zseliz, Gombaszög), a járási illetve körzeti dal- ős táncünnepélyeket, a CSEMADOK által támogatott Szőttest, s az SZSZK Kulturális Minisztériuma hatáskörébe tartozó, félhivatásos Ifjú Szívek együttest. Zenei éle
