Irodalmi Szemle, 1980

1980/8 - Ardamica Farenc: Szürke filcelefánt múlt időben (novella)

A Prater felé vettük az irányt, gyalog, mert Anna néni azt mondta, a villamos lassú és drága. A Prater különben sem volt messze.

— Mondd, Anni — kérdezte nagyanyám — miért haragszanak rád „ezek”?

Anna néni elkomorult, és belekezdett egy hosszú történetbe, mslyből nagyanyám csak a lényeget fordította le.

— Anna néninek közvetlenül a második világháború kitörése előtt volt egy vőlegénye ...

Marhaság, gondoltam, hát persze, hogy egy volt, nem lehetett neki egyszerre kettő!

— És ...? — kérdeztem.

— És elesett az első harcokban. így nem lett apja a kisfiának. Anna néni kisfia ugyanis ez után született, de nemsokára őt is eltemették. Ilyen csapást mért Anna nénire a háború. Ezért haragszanak rá Onkel Karliék.

Mindenesetre ahhoz elég nagy voltam, hogy tovább ne kérdezősködjek.

Anna néni könnyezett, ráborult nagyanyámra, s miután elegáns retiküljében zsebkendőre lelt, elszórta a fonnyadt csokrocska virágait, melyet útközben vett egy virágárus anyókánál. Vastag sminkjén óriási könnyek gördültek alá, s lehet, hogy a szempillája mű — de a bánata valódi volt. Abban a pillanatban szerettem meg. Vörösre lakkozott körmeit a zsebkendőbe vájva indult el, ismét átvéve a vezetést.

Az óriáskerék láttán megdobbant a szívem. Hétköznap és délután lévén elég kihalt volt a Prater, de én és Anna néni mindent kipróbáltunk. Nagyanyám fejcsóválva nézte szórakozásunkat, ám az óriskerékbe ő is velünk jött, mint mondta, a kilátás miatt.

— Anna néni titkárnő, de most éppen állás nélkül van — említette meg nagyanyám.

— Szóval Ilyenek a bécsi munkanélküliek. Szórakozni járnak a Práterbe — jegyeztem meg, s arra gondoltam, hogy ez a délután nem lehetett neki olcsó mulatság! Mert én hol szomjas voltam, hol éhes. Kitűnő virslit ettünk, és Anna nénit a pincérek mindenütt ismerősként, de valahogy mégis megvetéssel kezelték. Azt is megfigyeltem, hogy gyakran hátramarad. Eleinte azt hittem, fizetni. így volt, de nem csak így. Egyszer visszaszaladtam, és láttam, hogy Anna néni a pultnál áll, és csillogó pohárból sötétvörös folyadékot iszik. Tapintatosan kimentem, s úgy tettem, mintha semmit sem láttam volna. Anna néni léptei a magassarkú cipőben idővel elbizonytalanodtak, s naiv alaptermészetű nagyanyám azt indítványozta, hogy menjünk haza. Még bírtam volna az iramot, de mit volt mit tenni, ha Anna néni elfáradt. De nemcsak hogy fáradt volt — sápadt is, egyre sápadtabb, s egyre lassabban haladt. Meg-megállt, azt mondta, szorítja a cipő. De a gyomra tájékán szoríthatta valami, mert azt tapogatta. Azután megingott, odaszaladt egy villanypóznához, átölelte, és vékony sugárban hányni kezdett. Mi is odaszalad- tpunk, de kétségbeesett mozdulatokkal zavart el minket. Végül rendbe szedte magát. Ezután sokkal gyorsabban haladtunk.

— Anna néninek megártott a hullámvasút — tolmácsolta nagyanyám. — Nagyon kínos neki, és nagyon sajnálta, amiért elrontotta ezt a gyönyörű délutánt, egyben szégyenkezik, hogy rosszullétének te is tanúja voltál.

Anna néni mind beszédesebb lett, s megkérdezte, volna-e kedvünk beugornl hozzá? Nem lakik messze ... Lakása egy öreg, de nem kopott ház első emeletén volt. Parányi konyhában ültetett le, mely olyasmikkel volt felszerelve, hogy sze-münk-szánk elállt. A szobákba nem vezetett be.

— Ott rendetlenség van — mondta.

De a műhelyét, azt megmutatta. A legnagyobb szobában volt, játékállatkák készültek benne, nam nagyon mutatósak, de roppant ötletesek.

— Anna néni jelenleg játékállatkák készítésével foglalkozik. Néha, amikor több a rendelése és nem győzi egyedül, feljön néhány lány, és segít neki. Nézd, milyen aranyosak! Azt mondja, válassz egyet!

Szabódtam. Koromhoz egyik sem illett. Anna néni szintén tétovázott. Végül lehajolt, egy dobozból elővett egy kicsi, szürke filcelefántot, s belehelyezte akaratomon kívül megnyíló tenyerembe.

— A tiéd. Jól tedd el!

Megköszöntem az elefántot. Anna néni elkísért Onkel Karliék lakásáig, odalent elbúcsúztunk, s megkérdezte, mikor utazunk vissza.

— Hamarosan — felelte nagyanyám.

Másfél évvel hazaérkezésünk után jött a szomorú hír, hogy Anna néni öngyilkosságot