Irodalmi Szemle, 1980

1980/8 - Ardamica Farenc: Szürke filcelefánt múlt időben (novella)

követett el, jólfelszerelt konyhájában magára nyitotta a gázcsapot. Nagyanyám napokig siratta a legkedvesebb unokahugát, én pedig nem hordtam többé kabalaként az iskolába a szürke filcelefántot, hanem megrendültén tettem be a vitrinbe, anyám giccses és félgiccses nippjei közé.

Nagyanyám nem nyugodott bele Onkel Karli kurta-furcsa leveléba, melyben Anna néni tragikus elhalálozását tudatta. Részletek iránt érdeklődő leveleket irkáit az egész bécsi rokonságnak. De csak Frida néni Irta meg az igazat. Nagyanyám hangosan zokogott a levele fölött, s csupán hetek múlva sikerült anyámnak szóra bírnia.

Így derült ki, hogy Anna néni, miután elvesztette nehezen szerzett titkárnői állását (,

........mindig könnyelmű volt, gondoljatok csak az elesett vőlegényére, meg a kisfiúra...” — írta Frida néni), a szó szoros értelméban az utcára került, ahol csak annyit keresett, hogy összehozhatta a játékállatkákat készítő műhelyét. Sajnos az üzlet egyre rosszabbul ment, s bekövetkezett a csőd. Állást már nem sikerült találnia, egyetlen lehetőség maradt megint, az utca. De ez az „üzlet” is egyre rosszabbul ment („...Anna már nem volt a legfiatalabb...” — fejezte ki magát finoman Tante Frida), s végső elkeseredésében a nyitott gázcsapot választotta.

É

rdekes, hogy az évek során a rátarti bécsi rokonság emléke elhalványult, csak Anna néni arca, mozdulatai maradtak meg bennem frissen, elevenen. Pedig nagyanyám is meghalt időközben, és Anna nénit már senki sem emlegette. Senki, semmi sem emlékeztetett rá a szürke, ajándékba kapott filcelefánton kívül.

Még mindig ökölbe szorított kézzel tornyosodtam fiam fölött a gyermekszobában. Végül csodálkozó, cseppet sem bűntudatos tekintete térített magamhoz.

— Jól van, na! Nam bántalak! De csak azért, mert anyád meggyőzött, hogy normálisan fejlődsz, és nem lesz belőled nagy korodra rablógyilkos! — mondottam, és kiengedtem tenyeremből az elefánt maradványait.

Azóta sokat töprengtem, gondolkodtam, s rájöttem, nem sajnálom, hogy így történt. Mert ha a filcelefánt továbbra is ott álldogált volna a nippek között, serdülő fiam előbb-utóbb megkérdezte volna, hogyan került hozzánk... így azonban a szürke filcelefánt csak bennem él majd tovább, ahonnan nem rághatja ki még a múló idő vasfoga sem.

Vezekényi részlet, linómetszet