Irodalmi Szemle, 1980
1980/8 - Ébert Tibor: Apám halála, Csalogányvölgy, A körtefa, Imádság helyett, Reggeli requiem egy kisgyermek halálára, Ararát [versek)
S ahol sramlizene szólt, s az elhagyott Annák könnyei gurultak az úton, egy kocsi ment majdnem lépésben, lassan távolodott. Valahol a városban talán éppen dolgozatot írtak a diákok matematikából, mikor a hídnál a kocsi megállt. A kapu onnan tíz lépés. Megszomjazott a két gumikötényű koporsószállító egyenruhás. Citerapengető volt a csend, és sörsárga az ég. A körtefa a körtefa árnyékában eszik a macska mozdulat mozdulatok ideg fül szőr farok fog karom tép cibál harap szakít fel se néz hallom a mohóságát: mássalhangzók: diadal nekem a görcs fájdalom merevség hidegen fekete mint a szurok fekete mint a sár mélye fekete mint az írógépszalag mint a betűk kottafejek dal költemény harang halál valahol galamb burrog érthetően beszédesen a körtefa árnyéka fehér Imádság helyett Ezt a gyertyaszagot egyszer az évben érezni. Libbenő lángok szaga ez az alkonyaiban, az alkonynak meg a készülő estnek a szaga ez a dombokon, a macskahátú hegyen, a víz felett, ahol egyszer az évben meglátom anyám arcélét a szemölccsel, meglátom apám hegyes ádámcsutkáját, egyszer az évben megszületik itt homlok, száj, redő. Ezt a gyertyaszagot egyszer az évben érezni, a folyó elviszi széles hömpölygéssel a szagot, a lángot meg az alkonyt, elviszi messze a hegyek alá, s üres gyufaskatulyám markolom.
