Irodalmi Szemle, 1980
1980/8 - Ébert Tibor: Apám halála, Csalogányvölgy, A körtefa, Imádság helyett, Reggeli requiem egy kisgyermek halálára, Ararát [versek)
ÉBERT TIBOR Apám halála Tanultam. Latin szavakat jegyzeteltem épp, amikor érte jöttek. A hordágyon kéksávos pizsamában szinte testetlenül feküdt. Parázslott még a láztól a két csontos üregből tüze ötvenegy évnek. És abbahagyva a De bello Gallico-t néztem apám. Fonnyadt bőrárkai között bágyadt mosoly vánszorgott. Intett nekem. S az ujja úgy maradt, mint szemafor: mintha szabad utat jelzett volna magának, másnak. Néztem amint elviszi a két egyenruhás, hallottam hogy csapódik be az ajtó. Tanultam tovább. És másnap hajnalban ajtónk előtt kutyánk ugatta, csaholta a félbolond Kukánt, a halottmosót. Csalogányvölgy Annák, az elhagyott Annák könnyei gurultak az úton. Sramlizene szólt, könnyeztek a sörhabos polgárok, s Kocián, a kolibrifejű pincér körözöttet tett az asztalra. Mély és meredek az út a völgyben. Ide szökött a számtanóráról a kamasz. S mialatt Jánoska tanár úr békafoltos köpenyben vigyázón sétált a padok között a negyedik á-ban, a kamasz itt az úton a citerapengető csendből szőtt valami különöset, kimondott valami először-költészetet. És itt az úton az utolsó tűzvarázsos éjben egy köszvényes tank zörgette mosóporszőke Siegfriedje über allesát. És ide az útra hullott mint gerelyív a szó: szeretlek, szeretlek, Gabi (Rákkonzerv címkéjének pirosa gyűlt ki az arcán)
