Irodalmi Szemle, 1980
1980/8 - Csontos Vilmos: Kit tud itt szólni (vers)
s mikor szurdokom lett a tág tér világa, új kór menekített négyfalnyi pusztába, hol a sasos égbolt ráfér a körmömre, s díszruha testemen fóbiáim gönce. Egy baj van: ha éjjel kihunynak a lámpák, s szép muzsikát hallok, fiam szuszogását — fekhelyünk pokolgép s a Föld is alatta, a szerkezet hangja: karórám tik-takja. lm egy életpálya — elég furcsán ível. A többit mondja el a fű s kakascímer. CSONTOS VILMOS Ki tud itt szólni Ki tud itt szólni azon a nyelven, Amit szívével ért meg az ember, — Ki tud itt szólni azon a nyelven? Ki tud itt égni oly makacs fénnyel, Mely viaskodik a sötétséggel, — Ki tud itt égni oly makacs fénnyel? Neked, akinek lángol a lelked: A költőnek kell úgy énekelned, Éledjen, aki a fagyban dermed! Akinek önző vágyak s vak eszmék, Agg prófétái akarják vesztét: — Azt is a te lángjaid mentsék! Ki tud itt ilyen szép lánggal égni: Szívekbe nyitni, szívekbe lépni, Ki tud a mások szívében — élni?!
