Irodalmi Szemle, 1980

1980/7 - FIGYELŐ - Vajda Géza: Nemcsik Pál: Zenei köztudat és nemzetiségi politika

mek továbbélését bizonyítja a Varázslat egy középkori falusi templomunkban című tanulmány.

Külön csoportot képez a szerzőnek a kettős honfoglalásról alkotott elméletét bővebben kifejtő két dolgozata [Kérdések és feltevések a magyar honfoglalásról és Magánbeszéd a honfoglalókról és a kettős honfoglalásról). A feltevés bővebb ismertetésétől, azt hiszem, a jelen esetben eltekinthetünk, mivel az utóbbi időben maga a megalkotója is már jó néhány helyen publikálta nézetét. László Gyula feltevése szerint Árpád magyarjai a 896-os honfoglaláskor a Kárpát-medencében már magyarokat is találtak. Ezt a „korai magyar” népcsoportot a szakirodalom ez ideig „késő-avarok”-ként tartja számon, és ők 670 körül érkeztek vidékeinkre. Mindez egyelőre természetesen csupán feltevés, és a bizonyításhoz még rengeteg régészeti aprómunkára van szükség.

Az érvek részletesebb ismartetése helyett (azt megtalálja a kötetben az érdek- lődőj hadd szóljanak inkább a körülötte

— csigalassúsággal — kibontakozó vitáról. Fodor István ezt írja ezzel kapcsolatban: „... az elgondolás — szerintem kissé túlságosan gyakori — propagálása (...) helyett talán az ellenérvekkel való tárgyilagos vitának kellene többször helyet kapnia.” (Tiszatáj, 1978/2) Ezekből a sorokból azt érzem ki, mintha Fodor a feltevés megalkotóját okolná mindezért. Az elmarasztalás pedig nem (csak) őt illeti! Hiszen az csak logikus, hogy mindenki a saját elgondolásait hangoztatja a laggyak- rabban! A baj inkább ott van, hogy akadnak olyan kutatók is (a tudományos élet játékszabályait mindig becsületesen betartó többség mellett], akik többnyire személyeskedésig fajuló hírlapcsatákat vívnak (lásd pl. Bartha Antal polemizáló írásait: Népszabadság, 1977. 8. 13. és Magyar Hírlap 1977. 12. 25.). jobb lenne tán az efféle pamflettekre szánt időt józan vitára fordítani, melyben a tudományos érvek lennének a döntőek.

Az utolsó fejezetben „Árpád népéiről” olvashatunk töprengéseket. A legjelentősebb dolgozatai a fejezetnak kétségtelenül a Lehel-kürtről és a Szent László hermáról írt értekezések, amelyek már a régészet és a művészettörténet kutatásterületének határára esnek, lévén maga a szerző is képzett művészettörténész.

(Magvető Könyvkiadó, 1977)

Liszka József

Nemesik Pál: Zenei köztudat és nemzetiségi politika

Szokatlan nálunk a zenei köztudat és a nemzetiségi politika olyan társítása, ahogy azt Nemesik Pál, magyarországi folklorista tette érdekes és hasznos könyvében. Intaretnlkai kutatásait Csehszlovákiában (Gömör keleti részén) és Magyarországon (Borsod és. Heves megye északi részén), nemzetiségileg vegyes területeken végezte. Nemesik nyomon követi, és konkrét zenei anyagon mutatja be azt a gazdasági és társadalmi változást, mely az utóbbi száz év folyamán formálta a palóc és a gömöri szlovák lakosság tudatát. A két nép kapcsolatának fejlődését, együttélésének alakulását elsősorban a zenei élet síkján vizsgálja, új fejezetet nyitva ezzel az utóbbi évek kapcsolattörténetében, mely eddig szinte teljesen az irodalomra korlátozódott.

A szerző kiemeli a társadalmi fejlődés egyes fokozatait, az élet- és munkakörülmények kapcsolatában keresi a zenei élet megnyilatkozásait. így összegezi tanulmányát: „A problémától szinte mentes paraszti élet zenei emlékeitől indulok ki, hogy fokozatosan rámutassak a magyarosító politika látszateredményeire, a „pánszláv” törekvéseket ellensúlyozó kampányokra, s végül eljutok a nemzetiségi kérdés megoldásával biztató társadalmi megmozdulásokra, a munkásmozgalom által teremtett lehetőségekre. A munkásmozgalom kibontakozása egyben az új rendszer, a szocializmus közeledtét és győzelmének bekövetkezését is dokumentálta.”

Kutatásainak eredménye többek között a feljegyzett 1800 dal (köztük 652 gömöri, s ezen belül 85 szlovák), melyekből 85-öt ad közre a szerző. A feltárását Bartók szellemében végezte, aki már annak idején rámutatott, hogy a szomszéd népek zenéjének ismerete nélkül nam ismerhetjük a magyart sem igazán. Nemesik, habár fő forrása a folklór volt, nem maradhatott csak a népzene körében. A zenei