Irodalmi Szemle, 1980
1980/7 - Lovicsek Béla: Kék szilvafák I. (dráma)
lába... Mindent, mindent vállaltam, mert teli voltam reménykedéssel, bizakodással, most pedig ... most meg ... GABI (megrendülten): Bocsáss meg ... JOLÁN (nem sír, de ez az állapot rosszabb a sírásnál. De mint annyiszor, most is erőt vesz magán, jelenged és mosolyogva hátbavágja Gabit) Na, menj a pettyes szemű- höz, hozom a kávét, (a konyhába megy) PAPA (besettenkedik): Nem mész iskolába? GABI: Már maga is ezzel üldöz? PAPA: Dehogy ... csak azt akartam kérdezni, hogy ... GABI: ...véletlenül nincs-e cigarettám? PAPA: Hogy az ördögbe találtad ki? GABI: Magának soha nincs? (megkínálja, meg is gyújtja) PAPA: Már hogy ne volna, de tudod, a potya Jobb ízű. Jolán, Jolánka! Becsukhatom már az ablakot? A mama miatt gondoltam. Már a tolókocsiban ül, de még milyén hegyesen, ha látnád! Azt mondja, ma igen erősnek 'érzi magát, és hogy estére szeretné megnézni a televízióban a krimi íolytatását. Tudod, amit a múlt héten adtak. JOLÁN (türtőztetve magát): Hát bizony, az nagyon fontos egy kilencvennégy éves asszonynak, aki örökösen becsinál! PAPA: Azt mondja, hogy szarét izgulni. Ki tehet róla!... Azt hiszed, nekem könnyű vele? Egész nap csak marja az embert, éjjel meg nem hagy aludni. Mesélnem kell neki. Már kifogytam minden témából. Az örökös virrasztástól elfogyok lassan, mint a holdvilág. JOLÁN: Szegény ember! Hiszen az arca majd kicsattan az egészségtől. PAPA: Tényleg?... Komolyan modod, Jolán?... Ez a kölyök is azt mondta, hogy elélek vagy száz évig, ha nem tovább, örülsz neki, Jolán? JOLÁN (megértve a célzást): Soha nem kívántam a halálát, (indul Gabiékhoz) PAPA: Akkor hát becsukhatom... már mint az ablakot? JOLÁN: Felőlem akár be is szögezheti. PAPA: Csak nem haragszol, Jolán? JOLÁN: Hát van miért?! (elmegy a kávéval) ÁGI (utazótáskával bejön, hallgatózik, majd táskáját a padlóra ereszti és a konyha jelé távozik) JOLÁN (visszatér, felismeri a táskát): Ági! Itt vagyok. ÁGI (előjön): Csókolom. JOLÁN: Szervusz, Agikám! (összecsókolóznak) Hadd nézzelek! De csinos vagy, csak... csak egy kicsit nyúzottnak látszol... Mi újság? Egyedül jöttél? ÁGI: Egyedül. JOLÁN: Autóval? ÁGI: Vonattal... JOLÁN: Hét közepén vonattal és egyedül? Csak nincs valami baj? ÁGI (küszködve): Nincs semmi baj, semmi... Szép idő van ... JOLÁN: Nem tetszel nekem, Agikám... (Fürkészi az arcát) Látom én, hogy valami nincs rendben, az én szememet nem lehet becsapni. (Ági lehajtotta a fejét, sírni kezd) Feri? (Ági bólint) Mit csinált már megint?... Talán megvert? ÁGI: Nem, nem vert meg. 2. kép Szín: Ugyanaz. Történik egy héttel később. SZABÓ (újságot olvas, majd leteszi, mert Jolán jut át a szobán): Mint a szélvész... JOLÁN: Azt sem tudom, hol áll a fejem. SZABÖ: Pillanatnyi nyugtod sincs. Meddig bírod? JOLÁN: Bírom, ameddig bírom, senki sem csinálja meg helyettem, amit kell... SZABÖ: Alig néhány órát vagyunk együtt, és akkor is elszaladgálod az időt. JOLÁN;. Lehet, hogy neked így jobb, kényelmesebb. SZABÓ: Mire. célzol?
