Irodalmi Szemle, 1980
1980/7 - Lovicsek Béla: Kék szilvafák I. (dráma)
JOLÁN íkeserűen néz utána, majd csendesen): Hát ezt is meg kellett érnem... PAPA (befogott orral belép): A mama ... JOLÁN: Mi történt vele? PAPA: Már megint... be ... JOLÁN: De kényes orra van!... Még megfullad, ha nem engedi el. PAPA: Nem tehetek róla, Jolán, nagyon kényes a gyomrom. Mihelyt bűz éri az orrom, végem van. JOLÁN: Az enyém talán vasból van, azt hiszi? Én mindent kibírok, nekem semmi se számít? PAPA: Bizony, már hatodik éve... Ami, igaz, igaz, Jolán. Elismerem, sok bajod van velünk ... JOLÁN: Soha nem panaszkodtam, de lássa be, papa, magának anyja, mégis utálja, én meg, nekem meg ... (keserűen legyint és elsiet) GABI (bejön): Anyu? PAPA: A szülét rendezi. GABI: Miért nem segít neki? PAPA (maga elé pislogva): Apád megint elutazott? GABI: Nem azt kérdeztem. PAPA (tehetetlenül széttárja a kezét): Miért, miért! Azért, mert... Tudom, tőlem is szeretnétek már megszabadulni. GABI: Ugyan, papa! PAPA: Talán igazatok is van. GABI: Maga száz évig fog élni, vagy még tovább. PAPA (felcsillanó szemmel): Gondolod? GABI: Biztos vagyok benne. PAPA: Jó erőben vagyok, szó se róla. Mióta elkészültek az állami fogaim, a csontot is megőrlöm. GABI: Arra emlékszik-e, papa, mit mondott a folyóparton, mikor szederinát szedtem és megkínáltam? PAPA (elneveti magát): Hogyne emlékeznék! Azt mondtam: nem kell nekam, gyerek, mert elvásnak tőle a fogaim. GABI: Pedig akkoriban már egyetlen foga sem volt! (Hahotázva nevetnek. Mikor Jolán belép, abbahagyják a nevetést, Papa pedig némi bűntudattal eloldalog) JOLÁN (utána szól): Nyitva hagytam az ablakot, ne csukja be, hadd szellőzzön ki a szoba... (Gabihoz) Röhögni tudsz, de leérettségizni...?! GABI: Többéit tudok, mint aki már leérettségizett. JOLÁN: De a papír beszél! GABI: A papír, a papír! Majd lesz az is! ... És Ági?! ... A drágalátos Ágika — mindig, mindenben ő volt a kedvesebb. Tudom én azt nagyon jól. JOLÁN (szinte felsikolt): Nem igaz! Ilyet nekem többet ne mondj, mert, mert... GABI: Nem, nem mondom... és bocsáss meg, anyu... JOLÁN: 0 sem akart továbbtanulni, de legalább leérettségizett. Lehetett volna belőle régész vagy geológus, az volt az álma ... GABI: Aztán az álmai széthulltak, mert... mert férjhez ment egy trógerhez. JOLÁN: Nem tróger. GABI: Hát persze, hogy nem tróger, csak egy elvált ember, egy részeges disznó, talán még veri is Ágit olykor-olykor... JOLÁN: Akkor sem tróger! GABI: Akkor miért hadakoztatok annyira a házasságuk ellen? Hiszen teljesen belebetegedtél, anyuka, meg apu is ... JOLÁN: Van szép lakásuk, autójuk... GABI: Anyukám, te azt hiszed, hogy a lakás meg az autó minden, hogy az a világ teteje? JOLÁN (sokára, keserűen): Mit tudom én, mi a világ teteje... Nem tudok én semmit ... Csak egyet tudok, azt, hogy teljesen tönkretesztek ... Hát ide jutottam... Valamikor egy szál virágnak is tudtam örülni, meg nektek is, amikor még a karomon ültetek, meg az asztal körül fogócskáztunk, meg amikor először vittelek isko
