Irodalmi Szemle, 1980
1980/7 - Lovicsek Béla: Kék szilvafák I. (dráma)
Lovicsek Béla KÉK SZILVAFÄK ELSŐ RÉSZ 1. kép Szín: Szabóék nappalija. Asztalka, ülőalkalmatosságok, szekrényke, asztal telefonnal, elöl, az egyik sarokban lábakon álló televíziós készülék. Délután van. Az üres színpad teli csenddel és fénnyel. GABI (kézenfogva húzza maga után Annit]: Gyere, gyere, ne fél], nem a vágóhídra húzlak! ANNI: Tényleg nem fog murizni az öreglány? GABI: Kicsoda? ANNI: Hát az öreglány. így emlegeted, nem? GABI: A dédnagyanyámat! ... Tőle nem kell tartanod, ő csak tolókocsin tud közlekedni, persze csak akkor, ha tolják, de egyébként... ANNI: Én meg azt hittem, hogy anyukádat nevezed öreglánynak. GABI: Ugyan, te...! Anyuka... az más... csupa nagybetűvel. Az én anyukám remek asszony. Különben, majd megismered. ANNI: Szóval te itt élsz... Tulajdonképpen hány szobás a lakástok? GABI: Négy ... meg egy fél... ANNI: Kész villa ... GABI: Villának éppen nem villa, de azért megfelelő . . . Egy szoba a két öregé, egy az enyém, egy az apu dolgozója, a fél szoba a Tücsöké, ez meg az anyué, illetve az egész lakás az övé, már ami a takarítást, súrolást, mosást, főzést illeti... Tudod, hogy főz az én anyukám? Ha egyszer eszel a főztjéből... szóval abból enni kell... ANNI: Tücsöké... Ki az a Tücsök? GABI: A Tücsök? ... Hát neki megható története van... ANNI: Ne hülyéskedj mindig, Gabi! Nem értem, hogy lehetsz ilyen...? GABI: Azt hiszed, hülyéskedek? ... Szóval Tücsök egy fiatal, érettségi előtt álló lány. Mellesleg: végig kitüntetett volt, úgy ám! Görög származék... ANNI: Görög? Ezt nem értem. GABI: A szülei annak idején, úgyszólván gyerek fejjel ide menekültek, tanítók lettek, összeházasodtak, aztán ... ANNI: Aztán? GABI: Akkoriban még vidéken éltünk, ők a szomszédunkban laktak, gyakran átjártak hozzánk, szóval komoly, szép barátság alakult ki a két család között. Egyik télen a kis Tücsköt anyura hagyták, ők meg a tanulókat kirándulásra vitték a Tátrába. Soha többé nem tértek vissza. Tizenkét tanulóval együtt a lavina alatt lelték halálukat. ANNI: És mi történt azután? GABI: A kicsit — talán másfél éves volt — állami gondozásba akarták vinni, de anyám... az én bolond, nagyszívű anyám nem hagyta. Elvállalta a felnevelését... ANNI: Ezek szerint a te anyukád ... (Dráma két részben)
