Irodalmi Szemle, 1980
1980/7 - Ozsvald Árpád: Sztélé, Lehetőség, Provincia, Kiűzetés a Paradicsomból (versek)
OZSVALD ÁRPÁD Sztélé Hová indulsz te kőszakállú ismeretlen? Botod fölött keselyűk köröznek, arcod előtt elfelejtett jelek, lábad alatt széthulló csillagok. Honnan jöttél te kőpalástú ismeretlen? Melyik nép igaz követe, vagy istene voltál? Homlokod szétmorzsolta a kegyetlen idő, orrod bezúzta a történslem — szétporladt az áldozat, az oltár. Hány ezer éve bandukolsz a kozmikus magányban, tündöklő fényben, rideg némaságban?! Lehetőség Kutak mély csöndje fölriad: a források száját valaki betömte . .. Üres visszhang futkos a mohlepte kövek között. Kiűzetés a Paradicsomból Egy XVI. századi táblakép alá Bordáik, mint a kés nyele — félszárnyú angyal lángpallossal. Honnan e félszeg szomorúság? Megroggyant térdek, kifordult lábak, indulnának is, meg maradnának ... Üres kezekkel, meztelen, túl már a kapun, hol nincs zene — s a kék kárpitos ég magasából figyeli őket az Isten háromszögletű, szigorú szeme. A lehetőség határán megálltam, nem szárnyaltam, csak a fecskék zuhanását csodáltam. Provincia
