Irodalmi Szemle, 1980

1980/7 - Madách-díj 1980

MADÄCH-DÍJ 1980

A Madách Imre irodalmi díj immár több, mint tizenkét éve teljesíti fontos hivatását nemzetiségi kultúréletünkben. A díjat a Szlovák Irodalmi Alap 1967. június 23-án kelt döntésével alapították.

Az alapszabály szerint a Madách Imre díjnak többek között a következő a küldetése:

„A díj fő feladata azoknak a műveknek a jutalmazása és nyilvános értékelése, amelyek továbbfejlesztik és jelentősen gazdagítják szocialista irodalmunkat.”

A múlt évi könyvtermésből a bíráló bizottság a magyar nemzetiségi irodalomból két művet ajánlott Madách Imre díjra, melyek most kiosztásra kerülnek Tőzsér Árpádnak Genezis című lírai művéért;

Rácz Olivérnek Csillagsugárzás című fordításkötetéért.

Tőzsér Árpád új könyve a maga módján különleges és rendkívül fontos könyve nemzetiségi irodalmunknak. Élen járó költőnk ezen művében válogatást adott ki eddigi költői terméséből, és az egyes versciklusokat kitűnő esszékkel kötötte össze, melyek önbírálóan elemzik költészetét. Könyve így kettős műfajú — líra és széppróza — és mégis egységes, mert a versek és esszék kölcsönösen kiegészítik egymást és egységes egészet alkotnak: a költő belső világát és lírai programját.

Pontosabban: Tőzsér esszéiben azt elemzi, hogy szülőföldje — Gömör — hogyan él alkotásaiban. Érzi — s ezt be is bizonyítja! — hogy korai gyermekévei, otthoni élményei, a falu, a vidék és annak népe alapvetően formálták költői valóságlátását, meghatározták erkölcsi alapállását — de a népdalok segítségével esztétikai értékrsndjét is —, és egyenesen hatottak költői egyénisége kialakulására.

Tőzsér művének értékes hozadéka a benne jelenlevő egyes összetevők együttléte: gömöri hagyományok, egyszerű emberség és mélyen intellektuális művészi tudat. A költő egyképpen otthon érzi magát Gömörben, a világköltészetben és az irodalomtudományokban.

Tőzsér Árpád költői alkotó munkája nemzetiségi líránk alapértékei közé tartozik, és művészi szinten képvissli irodalmunkat a csehszlovák és az egyetemes magyar költészetben.

Rácz Olivér író és műfordító negyvenéves fordítói tevékenységének termését gyűjtötte össze új könyvében. Műve a világköltészetből vett terjedelmes válogatás. Szlovák és cseh költők művei mellett fordított angol és amerikai, francia, német és orosz, görög és japán, román, spanyol, lengyel és más nyelvű költők műveiből. Műfordítói teljesítménye nagyvonalú és reprezentatív. Rácz Olivér érzékeny és kultivált műfordító, legtöbb fordítását tökéletesként értékelhetjük.

A szlovák és a cseh költészet a gyűjteménynek mintegy tíz százalékát teszi ki. Kollár és Hviezdoslav verseivel kezdődően megtaláljuk benne Král, Lukáč, Smrek műveit, Novomeský, Válek, Rúfus költeményeit, Mihálikot és Bunčákot. Rácz Olivér a szlovák költészetet belső biztonsággal fordítja, adekvátan és átélten. Művének hozadékát látjuk abban is, hogy az élen járó szlovák költészetet a világköltészet összefüggéseiben mutatja be. Rendkívüli fordítói teljesítménye komoly elismerést érdemel.

A fentiek alapján meg vagyunk győződve arról, hogy a bíráló bizottság helyesen mérlegelt és döntött, amikor Tőzsér Árpádot és Rácz Olivért Madách Imre díjra javasolta.

Bratislava, 1980. 3. 27.

A bíráló bizottság értékelő szövege, mely a díj átadó ünnepségen hangzott el.