Irodalmi Szemle, 1980

1980/7 - Tőzsér Árpád: Körök (részletek)

TŐZSÉR ÁRPÁD

Körök

(Részletek)

I.

Milyen rend az, amelyet a vers ir, amelyet a szintaxis, a nyelv törvényei hívnak életre? Azt mondom: „harang”, s nem harangzúgást hallok, hanem egy régebbi versem jambusai kondulnak meg bennem. Az emléktelenség korszakában, négy fal között a szavakkal a nyelv nem megnevez, hanem megidéz, s nem biztos, hogy éppen a megnevezettet idézi meg. De a vsrs a megidézett véletlenek piacán vevőként viselkedik. Válogat: ez kell, ez nem kell. Csak azt veszi meg, amit a szervezete: a szerkezet bevesz. A szerkezet pedig: jelentés, idő, történelem. S jaj annak a versnek, amely nem ismeri a kereslet és kínálat mechanizmusát. Az ilyen vers rendje vélt rend, a történelem benns vélt történelem. Azt mondom: „harang”, s jelentése az az idő, amelyben a nyolc évvel ezelőtt írt vers harangja zúg. Azt mondom: „falvak feszengtek”, s a fehér tornyokban a történelem ráng, a szavak határokat, határőröket, torkomba vágó éles levegőt: második születésemet idézik.

Tizenöt éves voltam és addig

nekem még senki sem mondta, hogy „maga”.

Pirultam, izzadni kezdtem, szűk lett az ingám nyaka.

„Maguk eszik meg Magyarországot!” mondta. Egy kaszárnya előtt álltunk. Én vakációra igyekeztem, de a határon egy buzgó katona majdnem lelőtt.

Behoztak. Álltunk. A túloldalon háztetők: piros remegés.

„Maguk ...” Falvak feszengtek.

Fehér tornyokban harang rángott, mint nyakban a nyelés.

Húsz éve ... — „Maguk eszik meg ...” mondja a hadnagy és nevet.

Ebben a „maguk”-ban nőtt fel

egy gyermek s kapott egy néptöredék

létet és — nevet.

A nyolc év előtti versből új vers épül, a szervezete a magidézett és felkínált jelentést befogadja. A születés köre fölé (alá?) új kör rajzolódik: a szlovákiai magyar létezés köre. Még nem tudjuk, hogy lefelé vagy felfelé, a pokol kútja vagy a mennyei rózsa felé koncentrálódik-e, csak azt tudjuk, hogy iránya megfelel az idő, a történelem irányának.

II.

Az ismert formákon túl van e kör, túl innen és: örökké az úton.