Irodalmi Szemle, 1980

1980/6 - KRITIKA - Dénes Imre: Egy másodlagos költői alkotás elemzése

Igen, eléd megyek, és régi orvosomnak

csuklóm odanyújtom, hogy vizsgáld meg, mint szoktad,

ütőerem.)

Kenyérdarabok, puhára főtt burgonya, zsíros ételek, olajos vagy nyákos folyadékok nyeletése.

Visszerekből sötét vér folyik, a verőerekből világos.

(Lásd, itt leiilnetnél. Nincs bontva még az asztal, kávé, dohány és rum vár mérgező malaszttal s a múlt, a csend.

Halkan beszélgetnénk. Elmondanám, mi történt s fölfedném szótalan a fájó, néma örvényt, a névtelent.)

Levágáskor ne engedjük a testet odaütődni.

Helyezzük a testet hassal lefelé keresztben a térdünkre, hajtsuk a fejet hátra.

(Kérlek kiáltozván, az íróasztalomra fantasztikus lázban görbedek lehajolva, hogy hívjalak.

Hisz a semmit tudod, gazdag végzet, hatalmas, ki célhoz értél már, kell, hogy valamit adhass annak, ki él.)

A szerencsétlenül járt embert száraz bottal vagy száraz kötéllel kell húzni.

A segítségnyújtó ember legyen tökéletesen elszigetelt

— pl. azáltal, hogy valamilyen fa, porcelán, műanyag tárgyon áll.

És most lásd a cím alatti mottót.